Izgulok, idegeskedem, de mindenek előtt rettenetesen boldog vagyok.
Merthogy két nap múlva London. Sőt... ha jobban belegondolok, már annyi sincs. Mondjuk egy nap és 7 óra, és már itthon sem vagyok. Igazából csak ma fogtam fel... mármint persze, február óta tudom hogy megyünk, de eddig mindig úgy voltam vele hogy nem élem bele magam mert hol van az még... hát most itt van, és nagyon izgulok. Annyi minden van amire oda kell figyelni, annyi minden sülhet el rosszul... velünk is, és apával is itthon... ez nem kéne hogy az én problémám legyen, vagy ötmilliárdszor megkérdeztük és nem akart jönni... de akkor is, egy cseppet sem vagyok nyugodt emiatt. Mi meg hát... a szokásos. Ez nagy dolog, és nagy dolgok előtt mindig ideges vagyok. Ami pedig nem csak nagy de nekem személyesen fontos is, az előtt még jobban. Ennek ellenére tudom hogy csodás lesz mert hát LONDON, meg egyébként is, annyi mindent kell megnézni és kipróbálni, kizárt hogy akár csak egy percig is unatkozzunk. A program egyébként teljes egészében rajtam áll, mindenért én vagyok a felelős, és ez nekem rettentően jó érzés. Az egyetlen és igen lényeges különbség Barcelonához képest az hogy most itt lesz a bátyám is, akinek gondolom teljesen más elképzelései vannak arról hogy mit érdemes megnézni és mit nem... de hát őt meg nem fogom kényszeríteni. Én sem vagyok az a tipikus múzeumról múzeumra, templomból templomba rohangáló turista, de vannak dolgok amikről nem vagyok hajlandó lemondani. Ha őt az nem érdekli... oké. Este találkozunk. Az egyetlen dolog amiről viszont le kellett mondanom és ami igen komoly szívfájdalmat okoz nekem, az a Ruskin Arms. Ez egy kis kocsma/pub kelet-Londonban ahol pl. az Iron Maiden is játszott amikor még nagyon-nagyon kezdők voltak, és azóta szeretném látni amióta olvastam a Polgár Péter-féle könyvet 2008-ban. De nem fogom tudni mert ez a négyes zónában van, nekünk pedig csak az első kettőre lesz érvényes bérletünk, és különben is ez egy olyan környék ahol egyébként nincs semmi, de szó szerint semmi érdekes. Anya egyébként nagyon megértő az ilyesmikkel kapcsolatban, ma reggel még ő kérdezte tőlem hogy van-e valami olyan angol együttes amit szeretek, és amihez kötődik itt valami... úgyhogy ő szerintem totál nem bánná ezt sem, feltéve ha mondjuk nem egy darab épület miatt kellene kimetrózni a világ végére. Úgyhogy ez így most kimarad. De azért nem búsulok túlságosan, így is meg fogjuk nézni pl. az Abbey Road stúdiót, Freddie Mercury házát, és a Marc Bolan emlékművet, ami ott áll ahol meghalt autóbalesetben. Meg van még egy csomó ilyesmi hely, és mindent meg fogok tenni hogy útbaejtsük őket. Ha meg nem sikerülne akkor sincs különösebben nagy baj, egyszer majd úgyis kimegyek egyedül és akkor aztán majd végképp az lesz amit én akarok, hehe.
Najó, azt hiszem csak ennyit akartam. Szólni hogy most indokoltan nem leszek egy hétig :) Kellemes tavaszi szünetet, húsvétot és egyebeket mindenkinek akit érint... egy hét múlva találkozunk ;)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum