Nem is tudom még mi lesz ez, majd eldől ha megírtam.

(Egyfolytában szarakodik az oldal de annyira hogy ezt a bejegyzést is alig tudtam létrehozni, ez valami új dolog vajon vagy az én böngészőmmel van a baj...? De mindegy, megoldom valahogy.)

Nem hiszem hogy érdemes lenne a napi 0 látogatóm figyelmét felhívni arra hogy a januárban beígért "majd a héten írok"-ból ismételten nem lett semmi, mert nyilván feltűnt. Ezen nagyon nincs mit magyarázni, megfeledkeztem az oldalról, illetve egy elég hosszú ideig úgy éreztem hogy semmi mondanivalóm nincsen, ami pedig van, arról nem akarok beszélni. Ez pontosan ezen a héten változott meg, majd mindjárt rátérek hogy miért, szóval most újra itt vagyok hogy egy remélhetőleg jóóó hosszú bejegyzésben meséljem el hogy mi minden történt velem... hát, nem egész évben de... mindegy, ha már itt vagyunk magyarázzunk el mindent. Nem nagyon van kedvem írni 2013 első nyolc hónapjáról mert ebben az időszakban mondhatni semmi nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Majdnem rá is fogtam az egész évre a katasztrófa jelzőt, de aztán magamba néztem és előástam néhány pozitív emléket amik azért talán megmentik ettől. De hogy ne csak rejtvényekben beszéljek, január-augusztus eseményei dióhéjban:

A rossz:

 - A tervezett nyári diplomázásom elhalasztásra került amikor egy elégtelen osztályzat és egy elég bosszantóan személyeskedő hangvételű bírálat kíséretében visszakaptam májusban szakdogámat.
 - A svéd záróvizsgám hasonlóan fényesen sikerült, bár az írásbelin átcsusszantam egy kettessel, viszont a szóbelin elég csúnyán leégettem magam.
 - Pasi problémák. Hajjaj. Ilyen nekem már nagyon régen nem volt, vagy talán soha, de ez a mostani annyira bizarr és zavarbaejtő hogy ha csak rágondolok ideges leszek.
 - Idén is voltam Hajdúszoboszlón a nagymamámmal és a két évvel ezelőtti tűzriadó után most egy hatalmas jégesőt és mindenhol beázó falakat meg plafont kellett átszenvednem, ami nálam automatikus pánikot és halálfélelmet jelent úgyhogy annyira nem örültem neki.

A jó:

 - Helloween-Gamma Ray koncert márciusban. Ha még van olyan ember itt (nincs) aki viszonylag régóta olvassa a blogot, az tudhatja hogy életem egyik legnagyobb szívfájdalma az volt hogy nem mentem el 2007-ben az első itteni közös koncertjükre. Azóta mindkét bandát láttam külön-külön több alkalommal is, de azért mégis, együtt soha. Egészen mostanáig.
 - Elkezdtem WoW-ozni! Igen, végre-valahára, 6 év reménytelen várakozás után, csak meglett. És pont olyan mint amire számítottam, vagy még jobb is egy kicsit.
 - Idén teljesen sorozatfüggő lettem. Illetve ez még igazából tavaly kezdődött, de idén még tovább vittem, és most jelenleg kb. 30 sorozatot tervezek nézni ebben a szezonban. Igen, ez egy jó dolog.
 - Az újabb 100 megnézendő filmemmel is remekül haladok.

Nagyjából ennyi, azt hiszem. Természetesen a leghangsúlyosabb ez az egész szakdoga-probléma volt, ami miatt néhány nap leforgása alatt kb. az összes létező emberi érzelmet átéltem még akkor májusban. Először ideges voltam mert voltak előjelek ami miatt számítottam rá hogy ez lesz, de reménykedtem is hogy mégse, aztán órákon át sírtam amikor megkaptam az e-mailt hogy de igen, aztán be kellett mennem egyetemre mert órám volt és annyira szégyelltem az egészet hogy senkinek nem mondtam el, inkább tettettem hogy minden oké, aztán elmentem és vettem magamnak két könyvet mert mindig azt csinálom ha le vagyok törve, aztán elgondolkodtam azon hogy mit tudok ebből pozitívumként kihozni, és kiderült hogy elég sok mindent, és végül a nap végére már szinte örültem is hogy így történt. Aztán persze szépen-lassan mindenkinek el kellett mondanom és az volt a legrosszab az egészben, de ezen már túl vagyunk. Az előbb egy kicsit hazudtam, nem örülök neki hogy így történt és nyilván ha visszamehetnék az időben és tehetnék valamit ellene akkor tennék, de azért nem olyan szörnyű a helyzet mint amennyire először annak láttam.

Szóval ez volt január-augusztus, de az ok amiért most írok az nem ez, hanem szeptember, pontosabban minden ami az utóbbi két hétben történt. Nagyon régóta nem éreztem olyat hogy "hú ezt meg kell írnom a blogomba", de ebben a két hétben rengeteg ilyen volt, egy részét már biztos el is felejtettem, és tulajdonképpen ezért vagyok itt... úgy gondolom ez egy remek kiindulópontja annak hogy mostantól újra rendszeresen bolgoljak. Aztán majd meglátjuk mi lesz ebből.

Szóval, az első és legfontosabb kérdés, mégis mit csinálok most egy fél évig, mivel az összes órámat elvégeztem, már csak a szakdoga kijavítása/újraírása, a svéd záróvizsga, majd pedig az államvizsga van hátra? A válasz pedig az hogy annyira imádom az egyetemet hogy nem bírok tőle elszakadni (ez komoly, nem ironizálok), úgyhogy felvettem néhány órát ami még belefér a kredit-keretembe. Ilyeneket hogy Nők a középkori irodalomban, Sci-fi: Hatalom és társadalom, meg Skandináv kultúrtörténet... egyik sem kötelező de cserébe mindegyik érdekel, úgyhogy például ezt csinálom. Ezen kívül elkezdtem járni egy OKJ-s tanfolyamra is, név szerint Utazásügyintéző képzésre. Rengeteget gondolkodtam az idegenvezetésen ami nagyon érdekelt de rá kellett jönnöm hogy egyáltalán nem passzol hozzám. Ellenben ez igen. Irodai munka, de mégis köze van az utazáshoz, illetve kamatoztathatom majd a nyelvtudásaimat is. Persze a tanfolyam még nem jelent automatikusan munkát, de azért így is bíztatóbbak vele a kilátásaim mint a leendő angolos diplomámmal, szóval emiatt most nagyon izgatott vagyok. Azért persze szeretnék majd vagy tolmács-fordító vagy pedig sima anglisztika MA-ra menni, de az még odébb van. Egyelőre arra kell koncentrálnom hogy januárban meglegyen a BA diplomám, majd pedig februárban az OKS-s vizsgáim. Valahogy egyébként ettől a tanfolyamtól megmagyarázhatatlan módon felnőttnek érzem magam, ami furcsa, mert ezt még soha nem éreztem, még akkor sem amikor elkezdtem egyetemre járni. Talán azért mert az inkább egyfajta tanulós szórakozás, ez pedig konkrétan egy szakmai képzés. Talán.

Tehát az első OKJ-s órám augusztus 31-én volt, az utána következő első fontos esemény pedig a szeptember 6-i MetalWar Fest, azon belül pedig Wisdom és Civil War koncert volt. Ez egy kisebbfajta, első alkalommal megrendezésre kerülő, eléggé kaotikus, viszont ingyenes (!) metal fesztivál volt, amire már akkor eldöntöttem hogy mindenképpen kimegyek amikor még azt se tudtam hogy kik lesznek a fellépők. Aztán bejelentették hogy kedvenc magyar bandám és egy teljesen új de nagyon jó, szintén power metal banda is fellép, ráadásul egymás után, és onnantól már egyértelmű volt. Szerencsére nem kellett egyedül mennem, Zsófi is csatlakozott hozzám, és két csodás koncertet nézhettünk végig együtt. A Wisdomos srácokkal most sem sikerült találkoznom (talán majd a novemberi koncerten?), de a Civil War-ral igen, kaptunk is aláírást mindenkitől plusz egy-egy fotót Nils Patrik Johansson-nal amitől én még mindig teljesen el vagyok ájulva mert nagyon nagyon szeretem a pasit, illetve hát a hangját. Ez volt tehát pénteken, szombaton pedig átmentem Zsófihoz a koliba hogy együtt összeüssünk egy ilyen paradicsomos spagetti szerűséget, aztán elmentünk az Árkádba fagyasztott joghurtot enni, ja meg előtte a CD Pincébe koncertjegyért csak akkor épp zárva voltak, este pedig kiültünk a Margitszigetre, ahol igazából így még sosem voltam ami tiszta szégyen de hát ez van. Végül vasárnap Zsófi jött ide hozzánk, megnézhette a csodálatos új szobámat, aztán megnéztünk egy cuki svéd filmet, majd lementünk a Dunapartra, és nagyjából ennyi. Ja igen, azt teljesen elfelejtettem hogy újra lett tapétázva meg festve a szobám, most végre már nem szürkészöld színű hanem gyönyörű baracksárga, plusz a padlószőnyeg is új, meg a bútorok is át lettek rendezve és végre van rengeteg szabad falfelületem ahova ragasztgathatok majd képeket. Yeah.

Ezután következett az első tanítási hét ami remekül sikerült, de hát azt már mondtam hogy most csupa jó órám van. Aztán... AZTÁN... Finntroll-Tyr koncert 13-án. Istenem. Nem akarom mondani hogy életem legjobb koncertje mert ezt a megtiszteltetést még nem akarom elvenni a KISS-től, de... hát, akár ezt is mondhatnám. Amiben a vicc az hogy annyira hatalmas rajongója egyik bandának sem voltam, a Tyr-nek mondjuk inkább mert tőlük egy egész albumot majdnem kívülről tudok, de a Finntrollnak talán egy-két számát ha ismertem. Persze a koncert előtt próbáltam hallgatni őket de nem sokra jutottam vele, viszont ez olyan szinten nem számított hogy hűha. A teljesség kedvéért említsük meg hogy volt egy másik előbanda is, a Skálmöld, őket pedig totál teljesen nem ismertem, de annyira nem is nyűgöztek le. A Tyr viszont az első pillanattól kezdve tökéletes volt, és játszották a kedvenc számomat, amitől majdnem elájultam mert egyáltalán nem számítottam rá. Aztán meg a Finntroll... hát Úristen. Jó, tudom, dobálózom itt a semmitmondó szavakkal, de annyira csodálatos volt, nem is tudom mit mondjak. Ilyen hangosan én közönséget még nem hallottam ordítani, ami elég nagy szó mert voltunk kb. 1000-en? De úgy néz ki nem csak engem vettek le a lábamról. Teljesen beléjük szerettem, azóta mást sem hallgatok, és tűkön ülve várom hogy visszajöjjenek. Még egy pólót is vettem pedig nem terveztem, azt csak a kedvenc bandáim koncertje után szoktam, meg akkor egyszer Korpiklaanin mert tőlük is teljesen begőzöltem anno. De ez most más. Ebből függőség lesz, érzem. Meg valószínűleg egy koncertbeszámoló, amit nem írtam már évek óta de ha valamiről kell akkor az ez. Addigra talán képes leszek majd értelmes mondatokban is elmagyarázni hogy pontosan mi történt. Már azon kívül hogy Heri Joensennel, a Tyr énekesével is fotózkodtunk, mert az estére aztán az tette fel a koronát.

Másnap pedig az első igazi OKJ-s órát és egy kis pályaudvari szarakodást követően lementem Balatonra hogy a hétvégét a gimis barátnőimmel töltsem, akiket tél óta nem láttam úgyhogy értelemszerűen volt mit bepótolnunk. Nagyjából mindenkinek a szerelmi- illetve egyetemi életét kiveséztük, pizzát ettünk, csokifondüt csináltunk, csillagokat néztünk a stégen... hihetetlenül jó volt ez is. Nem nagyon szeretek itthonról kimozdulni de ha mégis megteszem az úgy néz ki megéri :) És már a következő hetekre is vannak terveim: szombaton lehet hogy elmegyek kirándulni Zsófival és az ő néhány barátjával, aztán meg megígértem Biának és Reginek is hogy "tanítom" majd őket angolul, ami igazából annyit tesz hogy beszélgetni fogunk, ami nekik elvileg jót tesz, én meg repesek az örömtől hogy végre valaki beszélget majd velem angolul. Petrának pedig megígértem hogy befestheti majd a hajam, ettől egy kicsit parázok mert még sosem csináltam ilyet de hát egyszer élünk.

Egyszóval zajlik az élet, boldog vagyok, nem tudom mi kell még :) Ha pedig így folytatódnak a dolgok, bőven lesz miről blogolnom is. Szorítsunk érte.