Start Swimming
2012.01.28. 18:36, Shaera
Whitesnake - Still of the Night
Yes, I remember. All of it.
Ma olyan helyről kaptam felüdülést és inspirációt ahonnan nem hittem volna hogy még valaha kapni fogok. Nevezetesen elmentem apával úszni, és jobban élveztem mint valaha. A történethez azt kell tudni hogy apa már hónapok óta nyaggat hogy egyszer menjek el vele, én meg mindig azt mondom hogy jó jó majd egyszer, pedig egészen mostanáig eszemben sem volt. Aztán tegnap nem tudom miért de amikor megkérdezte hogy akkor holnap benne vagyok-e, rávágtam hogy lehet róla szó. Ami persze az ő értelmezésében azt jelenti hogy IGEEENNNN... úgyhogy reggel azzal a tudattal keltem fel hogy basszameg el kell mennem úszni, pedig az égvilágon semmi kedvem nincs hozzá. És nem is volt egészen addig amíg be nem másztam a medencébe, el nem rúgtam magam a faltól és eszembe nem jutott hogy imádok úszni. Onnantól kezdve pedig olyan volt az egész mint egy álom. Alig volt valaki a medencében, abban a sávban pedig csak mi ketten, úgyhogy nem kellett senkivel sem törődnöm, csak úsztam és úsztam és úsztam... végül 50 hossz lett belőle ami kezdetnek nem rossz, és azóta úgy érzem magam mintha újjászülettem volna. Tudom hogy ez már egy ezerszer elhasznált közhely de én most tényleg komolyan gondolom. Úgyhogy könnyen lehet hogy ezentúl ez lesz a szombati program. Már azt is megbeszéltük apuval hogy az első olyan szombaton amikor anya nem dolgozik, elrángatjuk őt is, aztán meg elmegyünk hármasban moziba. Remek lesz :) Egyébként annyira furcsa. Kb... nem is tudom, 6 éve nem voltam ebben az uszodában, pedig előtte éveken át jártam ide tanfolyamra. És nagyon élveztem ahogy szépen sorban jöttek vissza az emlékek, rosszak és jók egyaránt. Például amikor hajszárítás közben bámultam ki az ablakon, eszembe jutott hogy még nagyon-nagyon régen anya szárította a hajam úgy hogy én a padon álltam hogy neki ne kelljen lehajolnia, és ugyanígy néztünk ki az ablakon Szandiékkal és nevetgéltünk a szemközti falon lévő graffitiken amik egyébként még mindig ott vannak, meg üzeneteket írtunk egymásnak az üvegre... hát ez már több mint tíz éve volt. És még rengeteg ilyen emlékem van amiken ilyenkor remekül tudok mosolyogni illetve szomorkodni, mert az azért elég szomorú hogy mennyire elválaszthatatlanok voltunk valaha, most meg mennyire nem beszélünk egymással. Nem mintha összevesztünk volna vagy bármi, egyszerűen csak más irányba ment el az életünk. Amit persze nem feltétlenül kell bánni mert az enyém így tökéletes ahogy van, de azért mégis.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum