Kötelességemnek érzem hogy az év utolsó napján is írjak valamit.
Hát ezt is megértük. Nem egészen nyolc óra múlva vége 2011-nek. Hirtelen nem is tudom hogy mit mondjak, egészen elérzékenyültem. Csodálatos év volt, nem? Talán még 2010-re is rátett egy lapáttal, bár ezt most így egy év távlatából nem merném biztosan kijelenteni. Ami viszont biztos az az hogy én kihoztam belőle a maximumot. Egy újabb adag kedvenc bandámat láttam élőben, sok másikat pedig idén fedeztem fel, eljutottam Barcelonába ahol a kedvenc focicsapatomat is megnézhettem, imádott britjeimnek és a BBC-nek hála akkor sem unatkoztam egy percet sem amikor más szempontból éppen holtidő volt, sok új ismeretséget kötöttem amik remélhetőleg ezúttal tartósak lesznek, az egyetemet is változatlanul élvezem, és még sorolhatnám. Ha nincs az a négy hónapos családi krízis tavasszal és nyár elején, és Jani Lane halála, azt mondanám ilyen egy tökéletes év. De mindegy, próbálok megfeledkezni a negatívumokról. Szerencsére ez most igazán nem nehéz, egészen fel vagyok dobva és csak úgy tobzódom az emlékekben. És ma este végre az is bekövetkezik amiről nem hittem volna hogy valaha még be fog: újra barátokkal töltöm a szilvesztert, nem pedig itthon. Remek lesz, már most érzem előre, bár egy kicsit félek megszakítani a hagyományt mert az utóbbi két évre visszanézve igazán nem hozott magával rossz eredményt a családi szilveszterezés, de nem nagyon hiszem hogy ez sokat számítana.
Zárásként pedig szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki egy újabb évet kibírt velem, találkozunk jövőre, és kívánom hogy 2012 is legyen legalább ennyire varázslatos.