Templars of Budapest
2011.11.30. 18:57, Shaera
Skid Row - Big Guns
...and I went down in flames.
Nem akarok dicsekedni de azt hiszem jóstehetségem van. A hétfő este ugyanis szinte végig úgy zajlott ahogy én azt előre elképzeltem. Kezdve azzal hogy majdnem nem szálltam le a megfelelő megállónál... mert persze elfelejtettem megnézni hogy összesen mennyit kell mennem és azokon a villamosokon nem írják ki az ilyesmit, úgyhogy ha nem veszem észre a lángosos vagy mifene bódé előtt álldogáló hosszúhajú arcokat, Isten tudja hova lyukadok ki. Aztán azt is jól sejtettem hogy a Death Destruction szar. Szerencsére nem játszottak túl sokat, csak kb. 20 percet, de így is bőven elég volt belőlük. Azért a dobosuk ügyi volt, de ez nem elég ok arra hogy meghallgassam a lemezüket. Az Amaranthe-al viszont valószínűleg fogok tenni még egy próbát mert élőben nagyon-nagyon jók voltak. Egy kicsit olyan iskolai Ki Mit Tud? érzésem volt velük kapcsolatban, úgy néztek ki és úgy is viselkedtek mint akik életükben először állnak színpadon, de valahogy még ez is az előnyükre vált. A csajszinak eszméletlen hangja van úgyhogy megbocsátom neki amiért alig tudott mit kezdeni magával amíg nem ő énekelt, valószínűleg én sem lettem volna ebben jobb nála. A "tisztahangú" srác nem egészen értem hogy miért de baseballsapkában nyomta végig a bulit, őszintén remélem hogy csak azért mert éppen növeszti a haját és még nem meri megmutatni a nagyvilágnak. A hörgősük pedig nem is az övék volt csak kölcsönvették valahonnan, de talán jobban tennék ha ezt a vonalat hagynák is a fenébe mert akárhányszor rá került a sor ösztönösen megnéztem az órámat hogy meddig kell még ezt hallgatnom. Pedig a többiek egyébként tényleg jók és így még a számaik is tetszettek, elérték hogy adjak nekik egy második esélyt. A Vicious Rumors sem volt rossz de még mindig nem értem mire a felhajtás velük kapcsolatban. Az énekesük pedig még midig úgy néz ki mintha a spanyoltanáromat keresztezték volna a Sátánnal, és ez szerintem még mindig vicces.
Aztán abban is igazam volt hogy le fog szólítani egy csávó, mert ez lassan elkerülhetetlen. Viszont örömmel jelenthetem hogy úgy tűnik szélesítettem a rajongói körömet: a negyvenévesek és a részegek után most már a tizennégy éveseknek is bejövök, hurrá! Najó, igazság szerint nem kérdeztem meg a korát de az "És te hova jársz iskolába?" kérdésből és abból hogy milyen elveszett volt szegénykém, ezt szűrtem le. Azt mondta ez az első Hammerfall koncertje és szerintem egyben az első mindenféle koncertje is, legalábbis nagyon nem tudott mit kezdeni magával. Az első 10 számot végigkamerázta, a maradék alatt pedig mozdulatlanul álldogállt és csak nézett ki a fejéből. Ez nekem elég fura volt... kétlem hogy jobban be lett volna szarva mint amikor én mentem a saját első koncertemre, de akkor nekem is kb. két számba tellett hogy ráérezzek a dologra és rájöjjek hogy nincs itt min izgulni, teljesen magától értetődő az egész. Szóval akartam neki valami bíztatót mondani a koncert végén ezzel kapcsolatban de nem sikerült mert addigra elvesztettem... mindent összevetve azt hiszem ez nem is baj. Egyébként talán mondanom sem kell hogy amikor megmondtam neki hogy egyetemre járok és méghozzá hova, jött a szokásos "Tanár szeretnél lenni?" -.- NEM!!! Mire közölte hogy pedig csinos tanárnéni lehetnék. Itt egy másodpercre elgondolkodtam hogy benyögjek-e valami Hot For Teacher vonalon mozgó poént de arra jutottam hogy valószínűleg úgysem értené.
Na és akkor hogy a Hammerfallról is mondjak valamit... hát mit mondhatnék. Elmondtam már korábban és akkor elmondom most még egyszer: szerintem ezek a srácok nem tudnak rossz koncertet adni. Egyszerűen úgy működnek hogy fizikailag képtelenek rá. Még azok a dalok is amik lemezen nem igazán tetszenek, élőben úgy ütnek hogy hű. Erre most még a szokásosnál is nagyobb szükség volt mert persze kellett itt nekem arról írni hogy legyen kevés szám az új albumról... ötöt játszottak róla. De mondom végülis tök jól jött ki az egész, a régi kedvencek még a Let's Get It On-t is el tudták fogadtatni velem. És természetsen megkaptam a Last Man Standing-et is, aaannyira nagyon kellett ez most hogy nagyon-nagyon :D ÉS nem volt se dob-, se gitárszóló! Nem tudom ilyennel találkoztam-e már egyáltalán mióta járok koncertekre. Egyébként pedig külön-külön is remek volt mindenki, Joacim nagyon nagy formában volt, jobbnál jobb szövegeket nyomott a számok között és szerintem a legutóbbi három koncert közül most énekelt a legjobban, Oscar és Fredrik pedig szokás szerint bemutatta azt a rájuk jellemző együttmozgós-gitározós formát amit annyira tudok imádni. Szóval remek volt az egész, alig várom hogy újra láthassam őket, nem érdekel hogy ez jövőre lesz vagy azután, ha van egyvalaki ebben az országban aki sosem fog panaszkodni amiatt hogy túl gyakran jön a Hammerfall, az én vagyok. De azért szerencsére nem vagyok ezzel egyedül ;D Úgyhogy ja. Szuper volt. Ennyi. Végeztem. Off.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum