És ezzel most egyáltalán nem ironizálok. A mai nap egyszerűen tökéletes volt, ami azért érdekes mert igazából semmi egetrengető dolog nem történt. Csak éppen amikor ültem a buszon és néztem ki az ablakon, elkezdtem sorban összerakni mindent és felfedeztem olyan apróságokat amik máskor még nekem is jelentéktelennek tűnnének, de ma valahogy annyira összeállt minden... na de nézzük is meg hogy miről beszélek.
Este előre szóltam anyának hogy melyik az a hév amit muszáj elérnem, és muszáj alatt most azt értsd hogy muszáj. Máskor nemigen zavar ha kések öt-tíz percet, de ma svéd ZH volt és nem akartam így nekifutni a napnak. Ennek megfelelően anya felkeltett háromnegyed 9 előtt néhány perccel, így még maradt is egy kis időm arra hogy magamhoz térjek, rendberakjam magamban hogy amit álmodtam az csak álom volt, és a többi. Aztán minden különösebb sietség nélkül elkészültem, és bőven a hév érkezése előtt ott voltam a megállóban, ami üdítő változatosság az elmúlt hét lényegében összes napjához képest, amikor mindig csak rohanva értem el, vagy még úgy sem. A héven pont volt annyi időm hogy még egyszer átnézzem az összes szót amit még nem tudtam biztosra, és mivel rengeteg időm maradt beérni, még bérletet is simán tudtam venni, minden idegeskedés és másodpercenkénti óracsekkolás nélkül. Főleg mert csodák csodájára most olyan gyorsan haladt a sor mint még soha, pedig csak egy pénztár volt nyitva. Így teljesen simán beértem az óra elejére, ahol újra tudtam váltani néhány szót azokkal a régi svédes csoporttársaimmal akik szintén újrakezdők és akik viszont most mind a másik csoportban vannak. A következő egy órában a dolgozatot írtam ami meglepően simán ment, néhány hibáról már mondjuk most tudok amiket vétettem de nyilván nem is a tökéletesség volt a cél, szerintem a négyes reális, és végülis ez az amit első körben el akartam érni. Az órának negyed órával hamarabb lett vége mint szokott, úgyhogy több időm volt elkészülni mint azt előzőleg gondoltam. A következő programpont szerint ugyanis el kellett vinnem a mamához néhány cuccot, illetve meg voltam hívva hozzá ebédelni mert azt a húslevest csinálta amiről tudja hogy imádom, és ami nem mellesleg a legfinomabb húsleves a világon. Mellé ráadásul még madártejet is kaptam amiből hozhattam is haza egy bödönnel, és mama megígérte hogy ha majd karácsonykor megyek hozzá akkor megtanítja hogy hogy kell csinálni. Hazafelé aztán a 32-es busz sofőrje volt olyan rendes és megvárt amikor látta hogy futok utána, és még helyem is volt ami ezen a járaton ebben az időben csodaszámba megy. És akkor itt volt az amit az elején írtam, egyszer csak rájöttem hogy ma eddig minden jól sült el. És tudtam hogy még messze nincs vége. Hazajövetel után épphogycsak annyi időm volt hogy leellenőrizzem a találka helyét és idejét, hogy átpakoljak egyik táskából a másikba és hogy gyorsan beszámoljak apának a napi eseményekről, aztán máris mennem kellett tovább. Ezúttal a Margit-híd volt a célpont, egy újabb iszogatós összeröff a gimis barátokkal. Nagyon kevesen voltunk, összesen öten, de így is nagyon jól sikerült a dolog. Nem foglaltunk előre asztalt mégis kaptunk egyet a kiszemelt pubban, azzal a feltétellel hogy elmegyünk addigra amikorra megjönnek azok akik viszont foglaltak. Úgyhogy két órán át üldögéltünk és beszélgettünk, nagyon élveztem. Nyolckor sajnos mennünk kellett és valaki bedobta hogy nézzünk el a Morrison's-ba, én ezt mondjuk annyira nem pártoltam de hát egye fene. Így legalább már azt is tudom hogy a Morrison's tényleg borzalmas, ezentúl tehát még nyugodtabban fikázhatom. Aztán meg már senkinek nem volt nagyon kedve semmihez, úgyhogy inkább csak sétálgattunk. Először át a Margit-hídon, hát hogy onnan mennyire gyönyörű látvány Budapest, édes Istenem... tudom, ezt már egyszer mondtam, de tényleg így van. Utána még tettünk egy kört a budai hídfő környékén, majd Petráék hazahoztak kocsival. Itthon jól átmelegedtem mert azért nem éppen júliusi idő van odakint, ettem mandarint és sonkát ami nálam gyakorlatilag ki is meríti a vacsora fogalmát, most pedig itt vagyok és szeretett laptopomon gépelek szeretett blogomba.
Ennyi lenne az én tökéletes napom története. Mondom, semmi extra, de ma valahogy az összes apró kis pozitív részlet fel tudott vidítani :)
(Ezer bocs ha valaki már nagyon unja a folyamatos "ma ez és ez történt velem" típusú bejegyzéseimet, tudom hogy mostanában divatos lenézni az ilyeneket mert hát semmiféle magasztos költői képességről nem árulkodnak... de igazából nem kérek bocsánatot. Én úgy írok ahogy beszélek, és azt mondom el ami történt. Pont.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum