The End Is Near
2011.09.28. 23:23, Shaera
Az előző poszt beígért második fele.
A múltkor tehát elmeséltem az elmúlt hetekben történt "egyetemi" dolgokat, és akkor most jöhet a maradék. De mielőtt belekezdenék még muszáj egy kicsit visszakanyarodnom az előző témához, ugyanis azt elfelejtettem mondani hogy a második héttől újra van spanyolom. Úgy érzem nem mondom elégszer mennyire imádom a spanyolóráimat. Pedig nagyon. Hétről hétre pengébbnek érzem magam spanyolból, mellékesen pedig olyan érdekességeket is megtanulhatok mint hogy például Kasztíliai Izabella egész életében csak hétszer szexelt, a lánya viszont nimfomániás volt. Egyszóval ez a hetem fénypontja.
Nnna és akkor most térjünk a tárgyra mert nagyon le vagyok maradva.
1. Szeptember 16-án pénteken találkoztam a gimis barátaimmal. Na nem olyan értelemben hogy csak úgy véletlenül összefutottunk volna az utcán... nem, ezúttal sikerült leszervezni egy igazi találkozót. Vannak még csodák :D Lényegében ott volt az egész baráti kör, és nagyon-nagyon élveztem az egészet. Most nem a Négy Szürkébe mentünk hanem egy másik helyre de ez is egész jó volt. Kevésbé családias, sokkal inkább kocsmaszerű, de a galérián szinte egész este csak a mi társaságunk volt úgyhogy igazából nem kellett tekintettel lennünk senkire. Nagyon durva hogy mennyire régen nem láttam őket. Ritával néha összefutunk itt a hévmegállóban de a többieket szerintem utoljára pont az előző ilyen találkán láttam, az meg még valamikor decemberben volt. Júniusban volt egy kis kertiparti-szerűség amire az egész osztály hivatalos volt, de amire ebből a körből csak én és Peti mentünk el. Egyszóval nagyon-nagyon régen nem láttam őket és ilyenkor ébredek rá újra és újra hogy mennyire hiányoznak. Mármint értitek, imádom az egyetemet, imádom az új embereket akiket megismertem és imádom hogy nem kell egész nap egy padhoz kötve élnem az életem hanem teljesen szabadon járkálhatok a városban és naponta csak néhány órát töltök akadémikus körülmények között, de azért hiányoznak ezek a beszélgetések. Amikor Enji rámnézett az volt az első mondata: "Hát te semmit nem változtál.", és én ennek titokban örülök. Mert ők se nagyon. Lényegében ott folytattuk ahol utoljára abbahagytuk, az este végén pedig természetesen megígértük egymásnak hogy mostantól gyakrabban szervezünk majd ilyeneket. Úgy legyen :) Balázs jóvoltából pedig ismét egy jó adag filmajánlattal tértem haza, mintha nem lenne így is elég hosszú a megnézendő filmjeim listája, hehe.
2. Rákövetkező vasárnap pedig Zsófival találkoztam. Ez is érdekes volt mert mint őslakos budapesti, elvileg rám kellett volna hogy háruljon a programszervezés feladata, de nem titok hogy ebben kb. annyira vagyok otthon mint amennyire a ruhadivat aktuális állásában... úgyhogy maradtam a jól bevált mozizásnál. Amiből végül az lett hogy elmentem a kolijukba és ott néztünk filmet, élvezzük ki a szép időt jeligével. Néha én is megdöbbenek azon hogy mennyire rettenetesen lusta vagyok. Pedig egyébként imádok moziba járni, azt a hangulatot soha nem kapod vissza itthon a tv vagy éppen a laptop előtt ülve... de mire odamegyek, megveszem a jegyet, eldöntöm hogy akarok-e popcornolni... utána, persze, már élvezem. De ez a felvezető procedúra valahogy mindig felidegesít. Talán mert soha nem értik meg a jegyeladók hogy pontosan mit is akarok. Na mindegy. A lényeg az hogy elvillamosoztam-buszoztam a koliba, útközben megállapítottam hogy erre se jártam még soha (csak kocsival), aztán ismét elmerenghettem azon hogy milyen jó is lenne kolisnak lenni. Persze csak elméletben. Gyakorlatban biztos hogy minden hét közepén kitalálnám hogy ahhoz van kedvem amit éppen akkor otthonhagytam. De azért szeretek eljátszani a gondolattal. Mivel személyes filmkészleteim elég szűkösek (5 DVD, azaz 20 film, ebből kb. 5-öt láttam már, a többi 15-hez pedig azóta sosincs kedvem hogy letöltöttem őket), nem nagyon volt miből válogatni. Úgyhogy rábeszéltem Zsófit hogy nézzük meg a Sliding Doors-t, mert már régóta újra akartam nézni és mert egyébként is imádom. Nem értem hogy miért nem ismertebb film, szerintem elképesztően jó. Aztán pedig... már nem emlékszem mi volt. Ha minden igaz csak fetrengtünk az egyik szobatársa ágyán, beszélgettünk és sokat nevettünk. Ami lényegében minden amit én egy baráti összejöveteltől elvárok, úgyhogy igen jó hangulatban tértem haza.
3. És ebben nagyjából ki is merültek a szeptemberi programjaim. De azért még van néhány dolog amit elmesélnék. Például hogy megérkezett a CD Pincés rendelésem, ami ezúttal négy CD-t jelent:
- Whitesnake - Whitesnake
- Edguy - Age of the Joker
- Helloween - Keeper of the Seven Keys Pt. II.
- Helloween - Better Than Raw
Tulajdonképpen röhej hogy a Keeper 2 idáig még nem volt meg eredetiben, de most már többé nem kell aggódnom miatta. És így már majdnem teljes a Helloween diszkográfiám, már csak a két első Andis album hiányzik. Meg persze a Chameleon/Pink Bubbles, de azok ráérnek. Egyébként fura, egészen addig amíg át nem vettem meg voltam róla győződve hogy a Master of the Rings-t rendeltem meg, de ezek szerint végül mégis a Raw-nál döntöttem. Itthon aztán alaposan áttanulmányoztam mindet, és ismét megerősödött bennem a tudat hogy miért is jó eredetiben CD-t venni. Imádom felfedezni a sok kis apró részletet amik a bookletekben rejtőznek. Vagy akár még előbb, a borítókban. Most is az első 10 percem ráment arra hogy milliméterről milliméterre átvizsgáltam a borítóikat, és rácsodálkoztam hogy a valóságban mennyire sokkal részletesebbek. Ezt minden alkalommal eljátszom és mindig megdöbbenek rajta. De az igazán érdekes rész azért mégis mindig a booklet, plusz a Whitesnake esetében a belső borító. Jókat mosolyogtam a két Weiki-interjún, különösen az "Andi sings like a young god" részen. A Keeperben meg a kis pumpkin rajzok, hát eszméletlenül vicces és aranyos mindegyik. De a legizgalmasabb új szerzemény mégiscsak az új Edguy volt, így az lett az első amit meghallgattam. Mint tavaly a 7 Sinners-nél, most is folyamatosan írtam a véleményemet miközben ment a lemez, azzal a különbséggel hogy most nem untam bele félúton. Valahogy minden számról akadt írnivaló. Azt tervezem hogy még néhány hallgatás után, amikor már pontos véleményem lesz róla, írok egy bejegyzést az első benyomásaimmal, és a jelenlegi véleményemmel. Tehát pontosan úgy mint a 7 Sinners-nél. Egyébként egyáltalán nem rossz lemez, nekem jobban tetszik mint a Tinnitus Sanctus, egyelőre legalábbis biztosan. Nem okozott csalódást hogy nincsenek rajta "speed metal himnuszok" vagy mi erre a flancos kifejezés, mert pont erre számítottam. De mondom, pontos elemzés majd egy kicsit később ;)
4. Már említettem néhány bejegyzéssel ezelőtt hogy megint találtam magamnak néhány sorozatot amikbe sikerült annyira beleszeretnem hogy napok óta másra sem bírok gondolni. Nálam ez ugyebár nem ritkaság, egyszerűen csak annak a jele hogy valami nagyon-nagyon jó. A legutóbbi két áldozat pedig a Doctor Who és a Sherlock, szerintem egyik sem meglepő, már egy jó ideje tudtam hogy nem kerülgethetem őket sokáig. Utóbbi majdnem teljes egészében a Tumblr-ös rajongótábornak köszönhető, előbbi pedig a legalapabb brit sorozat, mondom, kikerülhetetlen volt. A véleményem pedig... hát már mondtam, imádom mindkettőt. Sherlock egyelőre csak három részes de jövőre jön a második évad, yay! Egyébként szerintem onnan tudod hogy jó egy film ha már a nézése közben csak azon jár az eszed hogy meg kell szerezned az eredeti könyveket és elolvasni. Amikor a régebbi Holmes-sorozatokat néztem sosem voltak ilyen gondolataim, de még a Guy Ritchie féle verzióval kapcsolatban sem, pedig azt is nagyon szeretem. De ez egyszerűen annyira magával ragadott hogy hú. Van egy olyan érzésem hogy ennek is folyamatos újanézés lesz a sorsa. A Doctor Who pedig szintén elképesztően nagyon-nagyon jó, bár egyelőre még csak az első évadnál tartok. És első alatt most nem a legeslegelsőt értem, hanem az új verzióból az elsőt. Az a terv hogy megnézem odáig ahol most tart, aztán a következő évad kezdetéig bőven lesz időm megnézni az összeset legelölről. Ha ez most nem teljesen érthető akkor elmondom hogy ez a sorozat kisebb-nagyobb megszakításokkal 1963 óta fut, az "új" verzió pedig 2005 óta. Na azt kezdtem én el. És imádom. Úgyhogy készüljön mindenki, nem ez az utolsó alkalom hogy itt olvastok róla.
5. Amire pedig már utaltam az előző pontban: a Sherlock befejezése után átkutattam a bátyám szobáját mert emlékeztem hogy neki van néhány Sherlock Holmes könyve, és meg is találtam őket de rájöttem hogy ez nem az igazi. Már abban az értelemben hogy ezek csak minden logika nélkül összeválogatott novelláskötetek, nem az eredetiek. Mi következik ebből? Meg kell venni őket. Úgyhogy az első adandó alkalommal letámadtam a Libri idegen nyelvű szekcióját, és bevadásztam a Hound of the Baskervilles-t. Gondoltam kezdetnek tökéletes lesz, és az is. Szintén megvettem Daniel Defoe Moll Flanders című könyvét, de azt csak azért mert irodalomra kötelező és mivel úgy döntöttem hogy ebben a félévben csakazértis elolvasok mindent amit feladnak, ezzel kell kezdenem. Van rá kb. két hetem és szerintem menni fog, bár jelenleg teljesen bele vagyok feledkezve Holmes-ba. És már alig várom hogy meglegyen a többi is, csak most anya nem enged könyvet vásárolni amíg nem kapunk a Libritől egy újabb kedvezményes kupont. Nem tudom ez mennyi időbe telik, remélem azért nem annyira nagyon sokba... nem mintha nem lenne mit olvasnom de ezen kívül is kinéztem magamnak egy-két dolgot és már alig bírok magammal. Imádok könyveket vásáorlni, mondtam már?
6. Az utolsó pedig: Pottermore. Idáig babonából nem írtam róla, de most már bent vagyok úgyhogy a továbbiakban semmi sem tarthat vissza tőle. Szerintem mindenki aki egy kicsit is Harry Potter rajongó tudja hogy miről van szó: egy oldal ahol olvashatod a könyveket, rengeteg új információt megtudhatsz róluk, egyenesen Rowling tollából, közben pedig olyan érzés mintha te is Roxfortba járnál. Kapsz egy pálcát, beosztanak egy házba, párbajozhatsz, satöbbi. Még nyáron lehetett pályázni az első egymillió helyre, ami azt jelenti hogy a szerencsés kiválasztottak a többiekhez képest kicst előbb próbálhatják ki a dolgot. Én is bejutottam de egészen mostanáig várnom kellett a beengedő e-mailemre mert így is annyian vagyunk hogy csak fokozatosan engedték be a népet. Kicsit féltem hogy valahol félúton elveszett a levelem, de végül csak megérkezett. Már majdnem végeztem is az első könyvvel, és közben tényleg érdekes dolgokat lehet megtudni. Nem lövök le semmilyen poént, majd szépen mindenki felfedezi magának ;) És ami a legfontosabb: Mardekáros vagyok. Ó. Kicsit csalódott voltam amikor ez jött ki, mindig is Hollóhátas akartam lenni de hát Istenem. Az üdvözlő szöveg elolvasása után már egyenesen büszke voltam Mardekáros mivoltomra, úgyhogy gond egy szál se :D Ja igen, a nevem PumpkinFirebolt64. Nem én találtam ki, több opcióból lehetett választani de amikor megláttam hogy Pumpkin, tudtam hogy ez tökéletes lesz. A bájitalfőzés viszont rettentően idegesítő...
Ééés ennyi! Huh... nem hittem volna hogy valaha elkészülök ezzel a bejegyzéssel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum