IS THIS LOVE OR AM I DREAMING?

Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Ha egy szóval kéne leírnom a tegnap estét (meg a ma reggelt), ezt mondanám. De tudvalevő hogy én semmit nem írok le egy szóval amit ötezerrel is le lehet. A gond csak az hogy fogalmam sincs mit írhatnék. Vannak olyan koncertek amik jók, vannak olyanok amik nagyon jók, és vannak olyanok is amikre elég nehéz megfelelő szavakat találni. A tegnap este az utóbbi kategóriába tartozik. Végülis... David Coverdale egy élő legenda. Kicsit furcsa ez mert a Whitesnake-ről akarok beszélni de mégis mindig csak rá gondolok. Pedig bírom a többieket is, főleg Doug Aldrich-ot, de mégis... ez olyasmi mint a W.A.S.P. és Blackie Lawless esete. Na mindegy, a lényeg az hogy engem teljesen elvarázsolt. Ilyen dalokkal és kisugárzással mondjuk ez nem csoda. Egyszerűen... én ezt nem is értem. Most röhöghettek és elmondhattok engem mindennek, de David Coverdale egyszerűen dögös. 59 éves, ezzel együtt már nagypapa... na és? A színpadon ebből semmi nem látszik. Persze ez a tény semmit nem érne ha mellesleg nem ő lenne a világ egyik legjobb énekese, és nem írna kurva jó dalokat. Márpedig ez is tény. Szóval a lényeg amit már vagy egy fél órája próbálok összehozni: ahogy David megjelenik a színpadon, a közönség azonnal reagál. Egyszerűen az ujja köré csavarja őket. Kevés olyan frontembert láttam még aki ennyire jól tudott kommunikálni a közönségével. És most lehet azt mondani hogy rövid volt a koncert, meg kevés számot játszottak... igen, de nekem egy csepp hiányérzetem sem volt. Olyan élményt kaptam tőlük ami után nagyon nehéz helyrerázódni. Úgyhogy amikor vége lett, még hosszú percekig kóvályogtam a PeCsa udvarán és próbáltam helyrebillenteni magam. Egyébként ez volt az első, és valószínűleg az utolsó szabadtéri PeCsás koncertem. Nem tudni még hogy mi lesz a sorsa, lebontják-e vagy nem, és ha nem, akkor lesznek-e benne koncertek vagy valami másra fogják használni... utóbbi esetben nekem nagyon-nagyon fog hiányozni. Nem is tudnám összeszámolni hány csodálatos emlék kötődik hozzá. Eddig is volt jó néhány, és ehhez most még hozzájött egy nagy rakás. Mert nem csak a koncert volt baromi jó, hanem minden ami utána történt.

Mert természetesen nem tudtam csak úgy eljönni, legalább egy kicsit ott akartam maradni várakozni. Az eredeti terv szerint az utolsó villamossal jöttem volna el. Ebből a végén az lett hogy még 1-kor is ott voltam. Az történt ugyanis hogy összefutottam Ádámmal (egy srác akit KISS-ről ismerek), és ezáltal egyből új erőre kapott a zenekarvárási kedvem. Egyedül nem túl poénos az ilyesmi, na de barátokkal... úgy az egyik legjobb dolog a világon. Úgyhogy maradtam, vártam... és totál megérte. Daviddel mondjuk pont nem találkoztunk de Douggal igen, szereztem is tőle aláírást (és közben hozzáért a kezem az övéhez, értitek, a kezéhez, amivel gitározik, áááááááááááááá!!!!!.... oké, végeztem). Másra akkor nem volt lehetőség mert most kordonnal választották el azt az ottmaradt 15-20 embert a busztól. A basszgitáros és a dobos nem állt le társalogni, csak köszöntek és behúztak a buszba... mintha legalábbis ők lennének itt a legnagyobb sztárok. Aztán a vége felé elég érdekesen alakultak a dolgok. Nagyban várjuk Davidet, már mindenki a buszban van csak ő nem... amikor a busz egyszercsak elindul és otthagy minket. Hmm. Mivan? Az ott ácsorgó biztonságiak meg mondják hogy már rég fent volt a buszon. A társaság fele ekkor elkedvetlenedve továbbállt, de jó néhányan ott maradtunk. Én leginkább azért mert Ádám, aki már eléggé szakértő az ilyesmiben, azt mondta hogy ez tuti csak valami csel, pont azért hogy eloszoljon a "tömeg", és David nyugodtan ki tudjon jönni. Ez úgy nézett ki be is jön amikor nem sokkal ezután felbukkant egy kisbusz és leparkolt pontosan ugyanott ahol azelőtt a nagy. Várunk, várunk... időközben megtudtuk a sofőrtől hogy neki fogalma sincs kit fog szállítani, aki jön azt viszi el. Egy újabb adag várakozás után megjelenik egy pasi és közli a sofőrrel hogy nyugodtan álljon arrébb mert még nem fog jönni az illető, még úgy 20 percet dobol odabent a bandával. Ekkor már ugyanis valami kis magyar zenekar játszott a bár részlegben. Ez mondjuk elég érdekesen hangzott, David Coverdale miért dobolna? De mindegy, 20 perc, mi az nekünk. A végére összesen nyolcan maradtunk amikor megjelenik két pasas, és megkérdezik hogy kire várunk. Mondjuk hogy Davidre... hááát ő már vagy két órája elment. Nabazdmeg. Ez már elég hihetőnek tűnt mert angolul beszéltek... de itt még nincs vége. A következő kérdés: megyünk-e a jövő hónapban valamilyen koncertre itt Budapesten. Néma kuss. Én természetesen megyek de nem voltam benne biztos hogy jól értem a kérdést... miért kérdezné ezt tőlünk bárki is? Mire a mellette álló másik pasas: Judas Priest-re nem mentek? Erre az első: Direkt nem mondtam hogy Judas Priest! És akkor leesett... basszameg ez Scott Travis, a Judas Priest dobosa! Így már egyből érthetővé vált az egész... nyilván róla volt szó, hogy ő dobol odabent. Szegényt eléggé sajnáltam hogy senki nem ismerte fel de nem hiszem hogy ez őt nagyon zavarta volna, főleg hogy addigra már mindenki ráugrott hogy fotózkodhassanak vele. És miközben várom hogy sorra kerüljek, egyszercsak rámnéz és azt mondja: "I have to take a picture with you!" aífosjdosfllsvsédsfieslsdhsfsddfhsvggd jézusisten is this real life? Aztán természetesen elkészült az ominózus fotó, íme az eredmény:



Naaa? :D Szerintem iszonyú jó lett, és ezt most minden beképzeltség nélkül mondom. Az egyik legjobb zenekaros fotó ami valaha készült rólam, még akkor is ha szar a minőség. Talán pont azért tetszik annyira mert olyan spontán módon és váratlanul jött az egész hogy nem volt időm leblokkolni, és még néhány szót is tudtam szólni hozzá. Nevezetesen azt hogy: "I'm not that short!", mert az elején azt hittem ő is csak viccet akar csinálni a magasságkülönbségünkből. De igazából eszében sem volt, hihetetlenül aranyos és rendes pasas.

Miután pedig ezen túlestünk, megkérdeztük az őröket hogy akkor most tényleg, de igazán őszintén... itt van még David vagy nincs? A válasz: nincs. DE, Ádám megtudta a koncertszervezőtől aki egyébként az ismerőse, hogy melyik szállodában lakik és holnap, azaz ma, mikor indul el: Four Seasons (ezek szerint jól gondoltam), 10-11 körül. Úgyhogy mi volt a mai napi programom, na mi? Bizony. Reggel 7-es kelés, majd irány a szálloda. Azt hiszem David Coverdale-en kívül nem sok pasi létezik a világon akiért ezt megcsinálnám. 9-re értem ki, Ádám fél 10-re, egy másik lány ismerőse pedig fél 11 körül. Így hármasban vártunk... és vártunk... és vártunk. Egy idő után megsajnált minket a beengedősrác és megkérdezte hogy mégis kire várunk, de nem igazán tudott segíteni mert nem ismeri a Whitesnake-et. Pöff. De azért aranyos volt, még azt is megengedte hogy egy kicsit bemenjünk az előcsarnokba lehűlni, azzal a feltétellel hogy amerikai turistáknak tettetjük magunkat. Hát halljátok, az a szálloda... esküszöm csak a csillár többe kerülhet mint amennyit én egész életemben keresni fogok. És mivel ez normál esetben nem egy olyan hely ahova csak úgy besétál az ember, elég különleges élmény volt látni belülről. Aztán úgy fél 12 körül döntöttünk úgy hogy ez esélytelen, vagy már rég elment vagy itt sem volt, de a lényeg hogy totál hiába várunk. Utolsó mentsvárként átmentünk a szomszédos szállodához ahol elvileg a zenekar többi tagja lakott, de az ottani ajtóőr (tudja valaki hogy mi ennek a munkának a hivatalos elnevezése?) szerint már tegnap délelőtt kijelentkeztek és úgy, cuccostul mentek a koncertre. Ja hogy úgy. Akkor lehet hogy stimmelt a 10-11 óra, csak a nap nem. Úgyhogy (részemről) jó két és fél óra várakozás után elindultunk haza. Mégsem mondom hogy felesleges volt. Egyrészt mert a csaj akivel megismerkedtem nagyon jófejnek tűnik, másrészt meg mert így már tudom hogy mi a feladat legközelebb: tényleg oda kell menni a koncert napján reggel és addig ácsingózni amíg majd csak történik valami. Ádám szerint pedig annyira nyereséges lehetett ez a koncert hogy hacsak nem vonulnak vissza, tutira jönnek még. Úgy legyen :) Mondjuk baromi sokan voltunk, ez tény. Aki nem hiszi, járjon utána:



Jajj de átélném mégegyszer :)))

(Tudom hogy a kép széthúzza az egészet de nem akarom még ennél is jobban összekicsinyíteni mert akkor torzul az egész... és ugye ti sem akarjátok hogy torzak legyünk? ;)