Na, hiányoztam?

Ha igen, ha nem... itt vagyok. Nem történt semmi extra csak volt néhány vizsgám amire készülnöm kellett, és valahol félúton úgy döntöttem hogy nem engedem magamnak a blogolást amíg nem végzek. Ami azért vicces mert ettől függetlenül így is minden nap itt ültem a gép előtt, csak éppen nem írhattam le hogy pontosan mit csinálok. Na erről lesz most szó. Az történt ugyanis hogy szerelmes lettem. Szerelmem tárgya valahol Észak-Londonban lakik, majdnem pontosan két évtizeddel idősebb nálam és megfigyeléseim alapján bőven nem én vagyok az egyetlen nőnemű személy a világon aki így érez iránta. Hogy kiről van szó? Nos, az egész egy képpel kezdődött.



Egy fórumon bukkant fel amit rendszeresen nézek, és egyből érdekelni kezdett hogy mi ez. Azt egyből leszűrtem hogy egy sorozat, na de mi a címe? Szerencsére a Google a barátom, így kb. két másodperc alatt megtudtam ezt is: The Mighty Boosh. És mivel a Wikipedia is a barátom, újabb két másodperccel később már azt is tudtam hogy ezt nekem látnom kell. Hát letöltöttem, és megnéztem az első részt. Annyira nem volt fergetegesen vicces mint amire számítottam, de ki vagyok én hogy feladjam. Szokott ez így lenni sorozatoknál, később biztos jobb lesz. Hát megnéztem a következőt... és a következőt... és a... satöbbi. A lényeg az hogy nem kellett hozzá túl sok idő hogy beleszeressek a sorozatba, és ezzel együtt az egyik főszereplőbe, Vince Noir-ba. Mármint Noel Fielding-be, merthogy ez az igazi neve. Természetesen a hosszú hajú srácról van szó. Miután kivégeztem az első évadot, egy igen kellemes estét töltöttem a YouTube-on és Vince/Noel videókat nézegettem. Akkor már menthetetlen voltam. Ez úgy durván egy hete volt és azóta nem telt el úgy egy percem sem hogy ne gondoltam volna rá, vagy valamelyik jelenetére. Merthogy innentől nem volt megállás, a Boosh után jött a Never Mind The Buzzcocks, aztán mindhárom Big Fat Quiz of the Year amiben szerepel (ez egyébként óriási, egy kvízjáték amit minden év végén rendeznek meg, angol hírességek versenyeznek benne és iszonyatosan vicces), aztán egy Boosh live dvd, majd az extrák... mostanra nagyjából mindet megnéztem és nem bírok betelni vele. Ami valószínűleg érthetetlen azt az egy képet nézve ott fent, úgyhogy hadd demonstráljam miről is beszélek.



Zseniális videó, és a zene is eszméletlenül jól illik hozzá. Nem is kezdek neki hogy kiemeljem a kedvenc részeimet mert lehetetlenség. Elég csak a feléig megnézni és mindent érteni fogsz. De azért nézd csak végig mert úgy az igazi ;)



Ebből a lényeg ugyan benne volt a legelső videóban is valahol a vége felé de berakom mégegyszer mert én konkrétan leestem a székről a nevetéstől amikor először láttam.



Az egyik kedvenc részem a második évadból. Már vagy milliárdszor megnéztem de még mindig ájuldozok tőle. Arról meg ne is beszéljünk hogy ölni tudnék hogy ilyen hajam lehessen...

"- How dare you, we're not rapists!
 - Why are you wearing a cape if you're not a rapist?
 - It's a Jack the Ripper cape, he wasn't a rapist, he was just a...
 - Serial murderer!"
XXD Egyébként Russell Brand is zseniális. A 2006-os és a 2007-es verzióban is együtt voltak és én nonstop szakadtam rajtuk a nevetéstől. Főleg mert direkt nem vették komolyan az egészet, még ha tudták a válaszokat akkor is inkább hülyeséget írtak hogy vicces legyen. Ha esetleg szeretnél többet látni belőlük: YouTube --> Best of Noel Fielding & Russell Brand. A legelső videó, jó fél órás de totál megéri :D Úgyhogy most abban reménykedem hogy az ideihez is meghívják őket, bár nekem Noel bárki mással is megfelelne...



Még nőnek öltözve is.

Hát akkor ennyit a videókról. Végezetül pedig álljon itt néhány kép, hogy még jobban elmélyüljön mindenkiben a tudat: Noel Fielding az egyik legdögösebb és legaranyosabb pasi az egész földkerekségen.



Ez a mosoly... meghalok.



Azt hiszem nem nehéz kitalálni hogy ezt miért mentettem el.



Ez az egyik kedvenc képem róla.



Ez pedig... awww.



És megint *.*



Ez most a telefonomon a képernyővédő.



Najó ezt csak poénból tettem be. "This... is the mirrorball suit! And this, my friend, represents a major breakthrough on the sewing machine!"



Hogy lehetnek valakinek ilyen lehetetlenül kék szemei?



Ő Julian Barratt, azaz Howard Moon, a másik Boosh főszereplő.



Aaaahskdbfseidfkvskdefbyskshsiefsnysknkysykg.

Ui. A bejegyzés címe is természetesen tőle van, a Boosh-ban elég gyakran mondja ezt azzal az imádnivaló akcentusával. Ilyenkor még a szokásosnál is jobban sajnálom hogy nem angol anyanyelvűnek születtem. Akkor egyfolytában idéznék belőle mert tele van jobbnál jobb szövegekkel. Bár valószínűleg így is ezt fogom tenni... csak egy magyar beszélgetés kellős közepén elég érdekesen hangzik hogy "I'm a cockney bitch!" Heh.