...I feel it! You paved the way, believe it!

Tovább is van, mondjam még? :D Neeem, majd esetleg a végén. Előrebocsátom hogy rettenetesen ideges vagyok és már most tudom hogy megint nem alszom egész este, de mivel még van majdnem percre pontosan 5 órám addig amíg az őrület elkezdődik, gondoltam inkább ezzel töltöm ki mint bármi mással.

Hétvége van és én még nemigen írtam semmit a hétről úgy általában, pedig igencsak eseménydús és érdekes hét volt. Egyből hétfőn megejtettük az angol alapvizsga írásbeli részét, hát mit mondjak, egyszerűbb volt még az érettséginél is. De tényleg, röhejesen könnyű volt. Persze elsősorban nem is ettől féltem hanem a szóbelitől, de azért még így is meglepődtem. Ahogy végeztem a feladatokkal rohantam haza mert nekem bizony tervem volt arra a délutánra, és mindenképpen addig akartam megejteni amíg egyedül vagyok otthon. Úgyhogy hazasiettem, ledobáltam a cuccaimat, előszedtem a megfelelő DVD-t... és megnéztem az első Karib-tengert. Hogy miért? Hát mert akkor már tudtam hogy másnap megnézem a negyediket, és úgy gondoltam felfrissítem az emlékeimet (ja, mintha szükség lenne rá)... ami igazából csak egy olcsó kifogás arra hogy nézhessem mert már elmondani sem tudom mennyire régen láttam, és mennyire hiányzott. És természetesen most is ugyanúgy élveztem mint mindig, bár mondjuk nem is vártam mást. A folytatásra csak kedd reggel kerülhetett sor mert időközben hazaért mindenki én pedig mindenképpen nagyképernyőn akartam látni. Úgyhogy másnap felkelés után az első dolgom volt megnézni a második részt. A harmadikra sajnos nem jutott idő mert mennem kellett spanyolra, de hamarosan azt is bepótolom mert így eléggé hiányérzetem van.

Utána tehát spanyol, erről már mintha lett volna szó... megírtam a dogát, jegyet kaptam, és azóta is várom hogy a tanár jelt adjon magáról azzal kapcsolatban hogy akkor most menjek-e jövő héten vagy nem. De azt az órát is nagyon élveztem, mint mindig, utána pedig alig vártam hogy este legyen, indulhassak a moziba és végre, VÉGRE megnézhessem az új Karibot. Mert persze most sem volt az olyan egyszerű. Először is, az eredeti terv szerint premierben néztem volna meg, még előző csütörtök éjfélkor. Aztán bejelentkezett egy gimis volt osztálytársam hogy menjünk el néhányan iszogatni valahova, mint a múltkor, és aztán csúcspontként nézzük meg a filmet. Hmm. Mondom na jól van, akkor inkább elmegyek veletek és beáldozom a premiert, szeretem azt a társaságot és régen láttam őket, biztos poén lesz. Na ja. Ki lehet találni hogy mi lett a vége. Ahányan vagyunk annyiféle egyetemre járunk, aki pedig nem jár sehova vagy már végzett idénre az dolgozik... úgyhogy minden erőfeszítés ellenére már megint nem tudtunk megfelelő időpontot találni. Viszont engem még a szervezkedés közepette megkérdezett az egyik csoporttársam hogy nem megyek-e vele és gondolkodás nélkül igent mondtam, egyrészt mert nagyon bírom a csajt és tudtam hogy jól elleszünk, másrészt meg mert a kedvenc filmem folytatása basszus, hadd ne várjak arra hogy majd egyszer júliusban talán esetleg összejön a társaság és megnézzük. DE, természetesen ha ez bekövetkezne, nagyon szívesen feláldozom magam és elmegyek velük mégegyszer, mert azt hiszem nem nehéz kitalálni, tetszett a film. De ne rohanjunk ennyire előre. Eredetileg vidéki lévén Ancsa rám bízta a moziválasztást, így Mammut lett belőle mert azt ismerem és szeretem a legjobban. A Moszkván találkoztunk és röpke 5 perc alatt demonstráltam is hogy miért vagyok még mindig megbízhatatlan ami a Budapesten való kiigazodást illeti. Igaz, ott nagyon nem lehet eltévedni de azért sikerült a legnagyobb kerülővel és a legtöbb zebra igénybevételével eljutni a bejárathoz. Megvettük a jegyet, egy kicsit körbenéztünk a Libriben aztán beültünk a terembe ahol megdöbbentően kevesen voltak, aminek mondjuk én csak örültem. Néhány irtózatosan röhejes előzetes után pedig végre elindult a film amire... hát, nem mondom hogy évekig... de vártam már egy ideje. Emlékeztek, először nem repestem az ötletért hogy lesz folytatás, féltem attól hogy rossz lesz, erőltetett, és akkor mi lesz velem, egy Karib film ami nem tetszik? Kösz nem. Aztán ahogy közeledett a bemutató úgy lettem egyre izgatotab, és a végén már alig vártam hogy láthassam az eredményt.
Ami természetesen jobb lett amire számítottam, bár most nem voltak túl magasak az elvárásaim. Egy kicsit lassan indul be a sztori de utána nagyon izgalmas, én legalábbis égtem a vágytól hogy megtudjam mi lesz a vége... és talán a világon egyedüliként (MOST LEHET HOGY LELÖVÖK EGY POÉNT ÚGYHOGY HA MÉG NEM LÁTTAD ÉS NEM AKARSZ NAGYON UTÁLNI AKKOR NE OLVASS TOVÁBB LA LA LA LA LA) azért drukkoltam hogy a csaj haljon meg a végén, aztán pedig szó szerint visítoztam a boldogságtól amikor ugyan nem halt meg, de ott maradt egyedül azon a szigeten. Nem tudom, engem nagyon idegesített a karaktere. És nem azért mert szerelmes vagyok Johnny Depp-be és nem bírom elviselni ha egy filmben nőkkel látom... nem vagyok 12 éves úgyhogy hülye lennék ha ez zavarna. Na de Jack Sparrow... neki ne legyen már nője könyörgöm! De végül minden nagyon pozitívan sült el, annyira örültem amikor Barbossa visszavedlett kalózba, csak a papsrácot sajnáltam egy kicsit... mondjuk amúgy lehet hogy meghalt volna szóval... Ja, ami egyébként a legjobban zavart az nem is a filmben történt hanem a nézőtéren. Van ez a sellő akinek az a neve hogy Syrena. És ahogy ezt először kimondták, néhány idióta egyből elkezdett röhögni... nekem tökre nem esett le hogy ez miért nevetséges, de utána nem tudtam nem gondolkozni ezen és persze rájöttem hogy Sziréna, haha jaj de vicces. Na és onnantól nem tudtam nem erre gondolni mikor kimondták a nevét. Pedig szerintem angolul, úgy hogy Syrena, ez egy gyönyörű név. Szóval ezt egy kicsit elcseszték nekem, utólag is kösz érte. De egyébként nagyon tetszett. Érdekes módon nem voltam tőle végig elragadtatva de a legeslegvégén, az utolsó párbeszédnél már ugyanolyan szélesen vigyorogtam mint anno amikor  a harmadikat néztem, és abban a percben döntöttem el hogy oké, ezt is minél hamarabb újra látnom kell. A legeslegvégén. Szóval természetesen nem olyan jó mint az első vagy akár a második (én nem tudom mi bajuk van a kritikusoknak a másodikkal, az még tök jó volt), de egyszerűbb és követhetőbb, ezáltal kicsit élvezhetőbb mint a harmadik. Mondom ezt úgy hogy nekem ugye az jelentette anno a megvilágosodást.

Aztán szerdán... hmm. Mi is volt. Azt tudom hogy úgy terveztem hogy megnézem a harmadikat hogy akkor már az se maradjon ki, de aztán ez elmaradt. Úgyhogy fogalmam sincs mit csináltam szerdán, valószínűeg semmit, ültem itthon és gépeztem, tv-ztem, ilyesmi. Semmi különös. Na de csütörtökön. Csütörtökön rájöttem hogy mit kellett volna csinálnom szerdán XD Mert ez a hét úgymond az évfordulók hete volt (és még nincs vége) és ez szerdán kezdődött, május 25-én. Amikoris aki akar és érintett a dologban az erre emlékezik: