Jé, megint van időm ÉS kedvem is! :O

Jelenleg egyébként a bátyám gépénél vagyok mert anyunak kell a másik. Nem baj, ez is jó, attól eltekintve hogy nap végén mindig ki kell törölnöm mindent amit néztem (najó, nem KELL, de nekem jobb érzés így...),  na meg hogy ő is a Firefox-hívek közé tartozik. Tudom, az utóbbi években divat fikázni az Explorert de hogy miért...? Az én tapasztalatom az hogy ha nincs net akkor egyiken sincs, a gyorsaság a géptől függ, egyébként meg minden ami számít bejön azon is. Úgyhogy én Explorer-hívő vagyok, és nagy valószínűséggel az is maradok mert a Firefox az agyamra megy. Na mindegy, nem azért vagyok itt hogy siránkozzak.

Emlékszik még valaki arra amikor úgy kb. egy hónapja írtam egy minilistát arról hogy milyen témákról kéne még írnom? Hát, én emlékszem. Azt is tudom hogy azóta arról a listáról összesen egy dolgot teljesítettem és azt is csak azért mert muszáj volt. A többi még várat magára és úgy döntöttem most kicsit pótolnám a lemaradást, már ami azokat a témákat illeti amik nem igényelnek bővebb kifejtést. Ilyen például az a két tanórám amikről mindig megjegyeztem hogy milyen jók de azt sosem mondtam el hogy miért. Tehát a spanyol és a pszichológia. Az utóbbival kedzem mert az az unalmasabb :P

Tehát pszichológia. Hogy pontos legyek, Családi szocializáció és fejlődéspszichológia? Érdekesen hangzik, ugye? Hát... nem. Pedig valójában nagyon is az. Ez tulajdonképpen azt jelenti hogy a szülők milyen hatással vannak a gyerekre, a fogantatás pillanatától egészen a "kirepülésig". Még mindig nem érdekes, had illusztráljam hát azzal a példával ami miatt engem is komolyan érdekelni kezdett az egész. Ez valamikor a második vagy a harmadik órán következett be, amikor arról beszéltünk hogy milyen hatások érik a gyermeket még a megszületés előtt. Sosem hittem hogy az ilyesmiben tényleg van igazság de ez az óra úgy hatott rám mint egy megvilágosodás. Először is, a gyerek későbbi életére kihatással van hogy egyáltalán akarták-e őt a szülei, illetve hogy milyen neműnek akarták. Ha fiút akartak és az illető lány lett, az elég komoly önelfogadási problmákhoz vezet. Na és kinek vannak ilyen problémái mind a mai napig, na kinek? Igen, pontosan. Úgyhogy elkezdtem gondolkodni... abban 100%-ig biztos voltam hogy engem lánynak akartak mert kb. ötmilliárdszor hallottam a történetet... amiben az is benne van hogy egy ultrahangos képnek köszönhetően anya egészen addig biztos volt benne hogy fiú leszek amíg végül meg nem születtem. Tehát fiúnak vártak, és emiatt csalódottak voltak... még akkoris ha amúgy lány voltam, amit akartak. Ez így érthető? Ha nem akkor megyek tovább, lesz még durvább is. Utána sor került a születés folyamatának taglalására, arra hogy itt az anyának és a gyereknek együtt kell működnie a világrajövetel érdekében, és az, hogy ez mennyire jön létre, befolyásolja a későbbi kapcsolatukat. Tehát például ha a gyerek nyakára tekeredik a köldökzsinór akkor ott az anyának jobban kell küzdenie érte, ezáltal szorosabb lehet a kapcsolatuk. Nos, ha nálam nem is pontosan ez volt a helyzet de voltak problémák a születésemnél. Nem a nyakamon volt a köldökzsinór hanem valahogy a lábaimba csavarodott bele, de az eredmény ugyanaz: majdnem ottmaradtam. Azonban nem így történt, nagy nehézségek árán de megszülettem (remélem a világmindenség kellőképpen hálás ezért), anyával való kapcsolatom pedig több mint ideális, tulajdonképpen már túlságosan is tökéletes. Csak ezen az órán jöttem rá hogy az egyébként teljesen normális és elvárható "lázadó tinédzserkor" nálam teljesen kimaradt. Úgy lettem általános iskolásból gimnazista és később egyetemista, hogy sosem volt komolyabb összezördülésem anyával. Sosem panaszkodtam igazán nagyon, sosem fenyegetőztem, és nem azért mert mindent mindig megkaptam, egyáltalán nem. Egyszerűen csak mert ilyen vagyok, ha úgy érzem hogy igazságtalanság történt anya részéről, a nap végén felülkerekedik a bűntudatom és mindig én megyek oda megbeszélni hogy mit csináltam rosszul, mert egyszerűen nem bírom elviselni hogy anyával rosszban legyek. Azt is mondta a tanárnő hogy az ilyen gyerekeknél jelentkezhet a halálvágy érzése, azaz a gondolat hogy nekem meg sem kellett volna születnem, de ezt aztán el lehet hagyni, vagy ahogy ő mondta, "le lehet tenni"... ez egy icipicit nálam sántít mert én sosem akartam meghalni, bár az tény hogy rengetegszer éreztem értelmetlennek az életem. Szóval ez volt az az óra ami után egész nap úgy viselkedtem mint egy zombi mert teljesen sokkolt amit hallottam... aztán pár órával később volt egy másik ilyen is, amikor a prioritásokkal kapcsolatban csináltunk egy tesztet és nekem az jött ki hogy tetszésorientált vagyok... amivel kapcsolatban a következő jellemzőket sorolta fel a tanárnő:
 - meg akar felelni az elvárásoknak
 - el akarja kerülni a visszautasítást, kirekesztést
 - kedves, nem agresszív, segítőkész
 - azt teszi amit várnak tőle, de sokszor nem önzetlenül teszi, elismerést vár érte
 - érzelmi kitörések
 - belső bosszankodás, cselekvés nélküli fortyogás
 - folyamatosan hasonlítgatja magát a külvilághoz
 - gyors hangulatváltozások
Ez szóról szóra én vagyok. Úgyhogy ez a pszichológia tényleg működik, és elég félelmetes dolog... De amúgy vicces is, például sosem felejtem el amikor a tanárnő úgy jellemezte a bunkóságot hogy az illetőnek "szociális deficitje van". A lopás pedig az amikor "a céltárgy vonzereje nagyobb mint a morális gátlás" :D Ezt nem árt megjegyezni, hátha egyszer még szükség lesz rá a bíróságon.

És igen, azt mondtam hogy a kettő közül ez az unalmasabb mert egyáltalán nem meglepő módon spanyolra még ennél is jobban szeretek járni. Erről az óráról leginkább azt kell tudni hogy pénzbe kerül és nem kapok érte se kreditet se semmi mást, úgyhogy ha nem akarnék mármár kétségbeesett módon megtanulni spanyolul, mondhatnánk hogy semmi értelme nincs. De pont ezért nem mondjuk, na meg azért mert egyszerűen IMÁDOM ezt az órát. Egy argentin csávó tartja aki szinte tökéletesen beszél magyarul, bár néha azért segítséget kér. És nem mellesleg iszonyú jófej. Kezdve azzal hogy valamiért nem szereti a spanyolul spanyol dolgokat, és mindenre ami spanyol azt mondja hogy borzalmas, illetve hogy "ez ilyen spanyol buziság". Teszem azt amikor az egyik példában az volt a kérdés hogy Antonio Banderas jó színész-e vagy rossz, és én mondtam hogy jó, teljesen ledöbbent hogy jóóó? Dehogyis, hát borzasztó! XD De egyébként is rengeteg vicces dolgot mond, az különösen megragadt bennem amikor elmondta hogy nem szereti a Moszkva teret mert olyan mint egy paraguayi piac oO Hát, ha ő mondja... A csoportunk is egész jó volt, néhány emberkével tökre jóban lettem a végére. Volt még a legelején egy csaj akire sikerült az első nap berágnom... történt ugyanis hogy benyögött valamit amiből én egyből leszűrtem hogy bizony ő is a Barcának szrukol, de hogy biztos legyek a dolgomban, odamentem hozzá óra végén és megkérdeztem hogy jól gondolom-e. Mire ő ilyen totál fennkölt modorban: "Igen, én vagyok itt a Barca drukker!" Aminek akkor nagyon megörültem és teljesen belelkesülve rávágtam hogy dejó, én is! Amit ő csak úgy egyszerűen figyelmen kívül hagyott és elfordult hogy egy sráccal beszélgessen. Pedig én csak barátságos akartam lenni, meg gondoltam végre valaki akivel lehet majd erről is beszélgetni... de hát ő gondolom ezt minőségen alulinak tartotta. Aztán pár hét múlva eltűnt és azóta se láttuk, hát ennyit róla. Egyébként ez általánosságban jellemző volt a csoportra, az utolsó néhány órára rendszeresen már csak ilyen 5-6-an jártunk be, utoljára konkrétan 4-en voltunk. Én mindenesetre benne maradtam a kemény magban, a tanár meg is köszönte nekünk a kitartást és mondta hogy jövőre is szívesen lát minket a következő szintű csoportban, hát rám egész biztosan számíthat. Amúgy még lesz elvileg egy óra jövő kedden de még nem tudom be kell-e mennem tekintve hogy én tegnap megírtam a záródogát és jegyet is kaptam (ötööös), de azt mondta majd beszél mindenkivel és engem is felhív hogy akkor mi legyen. Anya ragaszkodik hozzá hogy bemenjek mert hát kifizettük rá a pénzt, és nekem se nagyon van ellenemre... azért is szerettem amúgy ezt az órát mert nem a BTK-n volt ahova mindennap járok hanem a TTK-n, ami a város másik végében van és jó sokat kell villamosozni oda, amit meg szintén szeretek. És hogy spanyolul mennyire sikerült megtanulnom ez alatt a fél év alatt? Hát, a hallás utáni szövegértési képességeim mindenképpen javultak és ez volt az alap célkitűzés. Amúgy elég rendszertelenül haladunk de összességében véve hasznos lesz ez, főleg hogy spanyolból összesen 5 fajta kurzus vehető fel, úgyhogy én szeptembertől már folytathatom is a minimumszint elnevezésűvel. Már alig várom :)