Visca Catalunya!
2011.04.29. 16:40, Shaera
Hazaértem :) Szívem szerint inkább írtam volna :(-t de nem akartam negatívan kezdeni a visszajövetel utáni első bejegyzésemet, úgyhogy úgy teszek mintha azért örülnék neki. Barcelona... elképesztő. Csodálatos város. Az épületek gyönyörűek, az utcák tiszták, az emberek kedvesek, a tömegközlekedés olcsó, a helyi kaják finomak, van benne hegy meg tenger... mindene van csak negatívuma nincs. Ez a hét nap olyan volt mintha valaki másnak az életét élném. Hazajönni pedig olyan mintha a szívemet tépték volna ki a helyéből. Hiába, ha az ember egyszer megtapasztalja hogy hogyan is élhetne, akkor utána nagyon nehéz visszazökkeni a valóságba. Eddig is odavoltam Katalóniáért de most menthetetlenül beleszerettem. Lenyűgöző ezeknek a embereknek a mentalitásuk és identitástudatuk. Ez valami olyasmi amit Magyarországon keresve sem találsz meg (mert nekem senki ne mondja hogy a magyar nemzeti öntudat egyenlő a rasszizmussal és fasizmussal), úgyhogy mostmár feltett szándékom amilyen hamar csak lehet visszamenni, aztán pedig esetleg hosszútávra is áttelepülni. Még nem tudom ezt hogyan fogom elérni de sikerülni fog, ha addig élek is. De amíg ezt nem tehetem meg, előttem a feladat hogy beszámoljak nektek mindenről amiről csak tudok, már ami az elmúlt hetet illeti. Lesz majd egy hosszabb beszámoló is, meg gondolom még egy poszt képekkel, de kezdetnek elég lesz ha csak a főbb pontokat említem, mondjuk időrendi sorrendben.
1. A szerda a megérkezés és akklimatizálódás jegyében telt. Elfoglaltuk a szállást, oda-vissza bejártuk a Ramblát, vettünk nekem egy Final de Copa pólót az estére való tekintettel, elmentünk a piacra, körbenéztünk a Placa Reial-on, lementünk a partra sétálni, este pedig megnéztük a meccset. Egy kis sportkocsmát szemeltünk ki erre a célra és nem kellett csalódnunk, hihetetlenül nagy hangulat volt. Aztán persze kikaptunk de azt hiszem ennek így kellett lennie, így legalább megtapasztalhattuk hogy milyen ünnepi hangulat van a városban még egy vereség után is. Tulajdonképpen csak azért tudtunk csatlakozni az ünneplőköz mert hazafelé rossz irányba indultunk el és pont a Font de Canaletes-nél lyukadtunk ki (ez a szurkolók törzshelye). Nem hazudok ha azt mondom hogy valóságos örömünnep volt, senki nem volt elkeseredve, mindenki éltette a csapatot és énekelte hogy "ESE PORTUGUES, HIJO PUTA ES", meg "QUI NO BOTI MADRIDISTA EH, EH!", és hasonlók. Volt egy pár másodperces pánikhangulat amikor egy srác lezuhant a szökőkút tetejéről és magával rántotta az egyik égőt is (mert a szökőkút egyben villanyoszlop is, és jó magas), de végül nem lett semmi baja. Aztán hazamentünk és egymás szavába vágva lelkendeztünk hogy ez milyen csodálatos, és így kell ezt felfogni! Itthon ez is elképzelhetetlen.
2. Csütörtök reggel egyből a Camp Nou felé vettük az irányt hogy jegyet szerezzünk a szombati meccsre, ami végül sikerült is. Hihetetlen élmény volt látni a stadiont, már kívülről is, na de aztán belülről...! Ugyanis miután jó alaposan bejártuk a Megastore-t (és be is vásároltunk, hehe) és fotózkodtam egy sort a Kubala-szoborral (na látjátok, bennem ettől támad fel a magyar büszkeség), úgy döntöttünk hogy ha már itt vagyunk végigjárjuk a múzeumot és a stadiontúrát is. Úgyhogy ezt tettük. Megint csak azt tudom mondani, hihetetlen élmény. Láttunk egy csomó régi kupát, mezt, cipőt, mindenféle ereklyéket, meg fotókat és videókat, aztán következett a stadion: elnöki páholy, sajtószoba, vendégöltöző, kommentátori állás, és végül a pálya, ahol megkockáztattam hogy rám sípolnak és téptem egy kis füvet a gyepről. Még mindig megvan, nem tudom mit fogok csinálni vele de már ez a tudat is jó érzés. Aztán mivel még volt hátra egy csomó a napból elmentünk a Güell parkba, ez egy picit csalódás volt de még így is gyönyörű. Este a tv-ből megtudtuk hogy a Madrid agytrösztje, Sergio Ramos sikeresen beejtette a kupát a busz alá, ami persze egyenesen áthajtott rajta. Egyes vélemének szerint a kupa követett el öngyilkosságot amikor megtudta hogy nem Barcelonába viszik. A világ röheje ez a csapat, komolyan :D
3. Pénteken elmentünk a Sagrada Família templomhoz de kicsit megrettentünk a három utcányi sortól és megbeszéltük hogy majd még ide visszajövünk valamelyik reggel amikor egy kicsit kevesebbet kell várni a bejutásra. Úgyhogy inkább átsétáltunk a Sant Pau kórházhoz, kiderült hogy azt meg éppen felújítják. Aztán átmetróztunk a Placa Espanya-ra mert tudtuk hogy péntek esténként indítják be az ottani nagy szökőkutat, és van zene- meg fényjáték meg ilyenek. Amíg erre vártunk felsétáltunk a Palau Nacional-hoz, majd bementünk a Las Arenas-ba, ahol persze minden bolt zárva volt. Ez egyébként egy egykori bikaviadal arénából kialakított bevásárlóközpont, és nagyon hangulatos. Aznap volt egy kis zuhé de semmi komoly, valószínűleg a legrosszabb részét töltöttük mi az arénában. Utána hátrasátéltunk a mögötte levő parkba, megnéztük Joan Miró gyönyörű (khm) szobrát, majd vissza a szökőkúthoz. Fények nem voltak de zene igen, nagyon érdekes és szép volt az egész előadás.
4. Szombaton, április 23-án volt Sant Jordi nap. Ezt már említettem a múltkor, katalán Valentin-nap, rózsa- és könyvárusok mindenhol, nagyon érdekes ünnep és ezerszer értelmesebb mint a Valentin-nap. Miután kinézegettük magunkat a Ramblán, megint lesétáltunk a partra mert ott van a Museu Histórica és előzetes felkészülésemnek hála tudtuk hogy az aznap ingyen van. Végignéztük, nagyon-nagyon tetszett. Egészen különleges múzeum, mindent meg lehet fogdosni meg ki lehet próbálni, nagyon érdekes. Utána átsétáltunk a közeli Parc de la Ciutadella-ba és bementünk az ott található Parlamentbe, azt nem tudtuk hogy ez is ingyen lesz de mégis. Szintén a közelben volt az Arc de Triomf (diadalív), azt is megnéztük, aztán pedig mindenféle mellékutcákon sétáltunk haza, útbaejtve Rafael Casanova (híres katalán szabadságharcos) szobrát. Este pedig focimeccs! Nem titok hogy én erre vártam a legjobban az egészből. És nem csalódtam. Nagyon nagy hangulat volt, rengeteget énekeltünk és minden apróságot megtapsoltunk ahogy azt kell, és hál Istennek nyert a csapat! Egyébként a gólok után felugrani és ugrálva tapsolni meg kiabálni rendkívüli módon felszabadító élmény, lehet hogy ezt itthon is így kéne? A legpoénabbat pedig még nem is mondtam: a bejáratnál kaptunk egy-egy gyönyörű Sant Jordi rószát, a klub ajándékaként. Hihetetlen :)
5. A vasárnap sikerült talán a legmozgalmasabbra, de csak mert aznap több minden is ingyen volt és mi mindet meg akartuk nézni, aztán mégis úgy alakult hogy pont azok maradtak ki. De nem baj, volt helyette más. Kora délután elmentünk a Placa Jaume-re és bejártuk a városházát, aztán jól besétáltuk a La Ribera negyedet, keresvén a Picasso múzeumot. Megtaláltuk, de itt is akkora sor volt hogy nem érte volna meg végigvárni, csak az ingyenessége miatt néztük volna meg, amúgy egyikünk sem érdeklődik Picasso iránt. Gaudí iránt viszont nagyonis, úgyhogy a csokimúzeum felé tett rövid kiruccanás után (oda végül nem jutottunk vissza, nem maradt idő, pedig biztos nem rossz az sem) irány a Passeig de Grácia, a legtöbb modernista ház lelőhelye. A Casa Milá aznap szintén felejtős volt a sor miatt, de a Casa Batlló-ra valahogy egyáltalán nem sok ember volt kíváncsi, úgyhogy oda egyől bementünk. Hát az valami egészen szürreális élmény. Ez az ember egy zseni volt, nincs rá jobb szó. És persze lehet hogy egy picit őrült is, de hát tudjuk hogy "There's a thin line between..." ;)
6. Hétfő reggel aztán irány újra a Casa Milá, ezúttal végigvártuk a kicsivel rövidebb sort, ez a ház is nagyon érdekes de nem értem hgy miért érdekli ennyivel jobban az embereket mint a Batlló, az sokkal különlegesebb. A Rambla de Catalunya-ra is átnéztünk egy kicsit, csak a két végén áll szobrok miatt, utána pedig beültünk egy étterembe és végre-valahára kipróbálhattam a patatas bravas-t (fűszeres krumpli, katalán különlegesség). Először és utoljára, azt hiszem. Kurva csípős :D De a paella fini volt. Este még lementünk a partra és most elértünk egészen a végéig, majd a strandok mellett jöttünk haza. Ekkor csapott belém először igazán hogy nem akarok hazamenni. Nagyon különleges hangulata van annak a partnak úgy este. Amúgyis imádom a tengert, a homokos partokat és azt az utánozhatatlan tengerillatot, de ez sokkal jobb volt mint Olaszországban bárhol. Aztán elkezdett esni az eső és egy picit sikerült elkavarnunk a kikötőkben, de ez nem különösebben érdekelt egyikünket sem.
7. Végül csak eljött az utolsó nap, bármilyen szörnyű is volt ez. Természetesen a Sagrada Família-nál kezdtünk mert azt egyszerűen nem lehet kihagyni ha Barcelonában jársz. Rövidebb volt a sor mint legutóbb de akkor már igazából mindegy volt, végigálltuk, bementünk, és megint elájultunk. Gaudí sírjához a kriptába nem tudtunk lemenni mert valami állat nem sokkal előbb felgyújtotta, de hát legalább van miért visszamenni. Ezért, és persze a kórházért, a Palau Güell-ért (amivel amúgy egy utcában laktunk) és a katedrálisért, ami mindegyik éppen felújítás alatt áll, és van még néhány dolog ami most nem fért bele, hát majd legköezelebb :) De még nem volt vége a napnak. Visszametróztunk a Placa Catalunya-ra és anya végre bemehetett az El Corte Inglés-be, miután egy hétig beszélt arról hogy oda be akar menni. Az egyébként egy bevásárlóközpont, de nem olyan mint az itthoniak mert ott emeletenként van beosztva hogy mit árulnak, és nincsenek külön boltok, minden emelet egy nagy helyiség. És borzasztóan drága, úgyhogy szerencsére nem időztünk ott sokat. Utána még egy kör a Boquería piacon, aztán kis kitérő haza, ebéd, ilyesmi... aztán pedig először és utoljára különváltunk. Anya visszament a tengerparti Maremágnum bevásárlóközpontba én pedig egy könyvesboltba a Ramblán. Vettem spanyol-katalán szótárat :) A házunkhoz legközelebbi metrómegállónál tallkoztunk és felsiklóztunk a Montjuic-ra. Most csak a kastély fért bele az időnkbe de ha legközelebb jövök biztos ez lesz az első célpontom, van itt még egy rakás minden amit látni kell. Este beültünk egy étterembe hogy utolsó nap azért kipróbálhassam a híres katalán paradicsomos kenyeret. Isteni finom. Utána még akartunk enni desszertként churrost vagy crema catalana-t, de nem sikerült, hát majd legközelebb. Úgyhogy inkább hazamentünk és hajnali 1-ig pakoltunk.
8. Szerdán pedig jönnünk kellett haza :'( Rettenetes érzés volt. A reptérre vezető utat végigsírtam, aztán már itthon a kocsiban is. Ugyanis teljesen az történt amire számítottam: apa még mindig nem beszél anyával, következésképpen velem sem, és hozza a szokásos bunkó formáját. Ugyan kijött értünk a reptérre de hazafelé egy szót sem volt hajlandó szólni pedig anya próbált beszélgetni, és azóta sem lehet belőle semmi értelmeset kihúzni azon kívül hogy bazmeg, kurva anyád, és a picsába. Ja, hogy ez nem is értelmes. Tudom, de sajnos mostanában ez az apám. Egyébként szerdán nekem már egyetem volt, hál Istennek csak Academic Skills azt meg amúgyis imádom. Aztán kiderült hogy éjfélig van időm megírni és beküldeni egy esszét, úgyhogy a délután nagyon kellemes volt :D Egyébként az volt a fura hogy a repülőn meg aztán hazafelé a kocsiban végig átkozódtam magamban és gyűlölködtem Budapestre, de amikor a hévhez sétáltam ki hirtelen széles jókedvem támadt, és végigvigyorogtam az utat miközben az ismerős látványt figyeltem az ablakból. Nem tudom... valahol mégiscsak szeretem ezt a várost, de belül most már úgy érzem, Barcelona az igazi otthonom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum