Örömködök egy kicsikét.

Indulatosan sosem jó blogot írni mert utólag mindig hülyének tűnök benne még magam előtt is. Márpedig most indulatos vagyok, de hátha pont ettől fog elmúlni mert a mai témám alapvetően vidám, úgyhogy inkább mostmár megírom hogyha egyszer nyitottam egy új bejegyzést. Szóval mától kezdve 19 éves vagyok. Ez... fura. Vagyishát nem tudom. Nyilván semmi nem változott meg egyik napról a másikra... inkább attól a rengeteg üzenettől különleges ez amit kaptam. Igen, kitaláltátok. Facebook :D Ez az első "Facebookos szülinapom", mivel pont valamikor tavaly májusban nyitottam. És nem tagadom, igenis kíváncsian vártam hogy hányan gondolnak rám azok közül akiknek az elmúlt majdnem egy évben én boldog szülinapot kívántam. Tudom, nem erről kéne hogy szóljon de én világéletemben azt akartam hogy észre- és, egy kicsit túl dramatikusan mondva, emberszámba vegyenek, úgyhogy ez egy érdekes "kísérletnek" tűnt. És egyáltalán nem csalódtam. De ne rohanjunk annyira előre, nézzük egy picit a mai napot. Háromnegyed 6-kor ébredtem a telefonom rezgésére. Van amikor még ez a hang is majdnem szívrohamot tud okozni, és ez pont ez a pillanat volt. Valahogy felemelkedtem az ágyból hogy megnézzem mi történt, és kiderült hgy a keresztszüleim küldtek köszöntő sms-t. Ugyan ezt nagyon értékeltem de még ilyen körülmények között se szeretem ha felkeltenek háromnegyed 6-kor, úgyhogy összeszedtem minden erőmet és kikapcsoltam a rezgő módot, aztán fél másodperc alatt visszazuhantam aludni. Amikor aztán normális időben felkeltem, kiderült hogy okosan döntöttem mert 7-kor jött egy újabb sms, ezúttal Biától. Ezen annyira ledöbbentem... ezer éve nem beszéltünk már, nem számítottam erre de nagyon boldog lettem tőle. Ebben a meglehetősen feldobott hangulatban indultam el otthonról és a jókedvem csak nőtt amikor szerintem életemben először sikerült útbaigazítanom egy kérdezősködőt. Igaz, csak azt kérdezte hogy jó irányba megy-e és pont azt az utcát kérdezte ahol lakom, de ez nekem sikerélmény. Utálom hogy mindig csak rázom a fejem és sajnálkozom hogy nem tudom, egyrészt mert tudom milyen szar érzés nem találni valamit amit keresel, másrészt meg mert olyankor újra és újra rádöbbenek hogy mennyire nem ismerem a saját városom. Na de mindegy. A pszicho gyakorlat viszonylag érdekes volt, utána szokás szerint anyu munkahelye felé vettem az irányt. Ez már amolyan hagyomány, keddenként mindig együtt eszünk (mondjuk most tegnap is, de az kivétel volt), általában én viszek magunknak mekis kaját, de ma kivételesen beültünk valahova és úgy ebédeltünk. Na nem kell semmi extrára gondolni, a Mamut felső emeletén lévő egyik önkiszolgáló-szerűségről van szó. Ott vannak ilyen orbitális méretű pizzaszeletek, azt szoktuk enni, de amúgy minden más is nagyon gusztusos és gondolom finom is. Kiültünk az ablak mellé ahonnan teljes panoráma nyílik a Széna térre... látjátok, ezt sem próbáltam még. Pedig nagyon hangulatos. Valahogy így képzelem a Placa Catalunya-t is (plusz még egy-két szobor meg szökőkút), ott is van pont egy ilyen bevásárlóközponz aminek pont ugyanígy van a tetején egy étterem... ez persze nem személyes tapasztalat, csak az ottaniaktól tudom. De már csak kicsit több mint két hét és leellenőrizhetem személyesen :) Miután megettük a pizzát szülinapom alkalmából egy desszertet is vehettem, utána alig bírtam felállni annyira teleettem magam, de nagyon finom volt. Aztán pedig irány a spanyolóra. Szokás szerint nagyon-nagyon jó volt, részletesen majd később. De tényleg. Aztán hazajöttem és rávetettem magam a gépre, és végre megnézhettem a maradék üzeneteimet. Majdnem dobtam egy hátast amikor megláttam hogy ki és mit írt először. "Boldog szülinapot a mázlista-lánynak-akit-megölelt-Weikath! :D" :D Hát ez sosem lesz nem vicces. Ja igen, Máté volt az. Utána pedig jöttek az összes többiek, gimis ex-osztálytársak (sőt, az ofő is), egyetemi csoporttársak és minden egyéb ismerősök. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, nagyon-nagyon jól esett hogy ennyien gondoltak rám, hogy ennyi embernek jelentek valamit. És akkor a nap legjobb része még hátravolt.





Igen, ez pontosan az aminek látszik (a második kép időrendben később történt és alulról fölfelé kell olvasni). Amikor megláttam majdnem sikítottam egy óriásit, de sikerült visszafognom magam és inkább csak nevettem mint egy idióta. Azért nem minden nap kíván az embernek boldog szülinapot az egyik kedvenc énekese, és most az sem érdekel hogy nagyképűen dicsekszem, bocsánat de tényleg nem XD Annyira boldog voltam hogy még az sem tudott érdekelni hogy apa nem volt hajlandó kijönni a szülinapi vacsorámra (most épp megint nem beszélnek egymással), úgyhogy anyuval ketten ettünk és úgy kaptam meg az ajándékaimat. Amit igazából nem is vártam mert a barcelonai utat figyelembe véve nem volt képem bármit is kérni, és meg is beszéltük anyuval hogy idén nem kapok semmi komolyat, mert ott úgyis költünk majd bőven. Úgyhogy megkaptam azt a sortot amit hétfőn együtt vettünk (már évek óta szerettem volna egyet és most végre találtunk egy olyat amiben nem néznek ki pálcikának a lábaim), egy bárányos bögrét (mert abból sosem elég :), meg Böszörményi Gyula Rémálom-trilógiáját. Ezt különösen értékelem mert tudom hogy anya utálja az ilyesmit és utálja hogy én viszont imádom, és még így is elment és megvette nekem. Szóval mindent összevetve azt hiszem ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. No shit.