Újra suli! Igen, kell a felkiáltójel, elvégre ez egy jó dolog!

Szóval hétfőn hivatalosan is elkezdődött első egyetemi évem tavaszi féléve, és valahogy olyan volt ez mint szeptemberben a legelső hét: minden napra jutott valami amiről lehet mesélni. Azt meg tudjátok jól hogy imádok, úgyhogy kezdjünk is bele :)

Hétfő. A nap kérdése: vajh mennyire jó fej az a nyolc ember aki be merészel tolakodni imádott Nyelvgyak csoportomba? Ez persze csak vicc, mindenki tudta hogy nem maradhatunk pontosan ugyanúgy együtt ahogy első félévben voltunk, de ez azért egy kicsit fájt. Néhány zavaró tényezőtől eltekintve tökéletes csoportunk volt. Még kirándulni is elmentünk egyszer a szünetben, ez itt a karon kuriózumnak számít, amennyire én tudom nem nagyon szoktak egy félév alatt így összeszokni a csoportok. Ezt a lehetőséget egyébként a tanárnő vetette fel, hogy menjünk el kirándulni egyet aztán pedig üljünk be hozzá egy teára. Normafán lakik amit én ugyebár május óta imádok, ezer örömmel egyeztem bele. De nyilván nem ez volt az elsődleges ok, hanem az hogy tényleg szeretem ezt a csoportot. Ez a kis összeröffenés múlt csütörtökön volt és nagyon élveztem. Nem akarom elkiabálni de könnyen lehet hogy találtam néhány embert akikkel el tudnék menni Londonba, igaz hogy ők az Olimpiára mennének én meg pont hogy még előtte akartam, de annyi baj legyen. Meglepő módon anya repesett az örömtől amikor ezt elmeséltem neki, úgy látszik komolyan gondolta hogy csak egyedül nem mehetek el de barátokkal simán. Erről egyelőre nem mondanék többet mert nagyon nem is tudok, de képzelhetitek mennyire megörültem neki. Hétfőn tehát annyira nem bántam hogy fél 9-re kell bent lennem, Nyelvgyakért megéri. Az óra nagyobbrészt speed dating-el telt, ez azt jelenti hogy két körbe rendeződünk, párosan beszélgetünk megadott témákról aztán "vezényszóra" a külső kör továbbmozog, így érve el hogy az óra végére mindenki viszonylag sok emberrel beszélget. Ezt csináltuk múlt félévben is, és most is nagyon élveztem. Van egy két szimpatikus ember és ez jó hír. Mondjuk az egyikük szerint őrült vagyok de azt hiszem ezt jó értelemben mondta mert jót nevettünk rajta... bár ki tudja. Ha a későbbiekben rajtakapom hogy ferde szemmel néz rám akkor majd ezen azért elgondolkodom. És hogy mivel érdemeltem ki ezt a megtisztelő címet? Igazából már nem tudom... az általános suliról beszéltem és hogy azt mennyire utáltam, és hogy egyébként mennyire szeretek hosszasan beszélni arról hogy mennyire utáltam. Igen, itt mondta hogy "You're weird...". És aztán hozzátettem hogy szeretek találkozni az ottani osztálytársakkal hogy eldicsekedhessek vele hogy most bezzeg mennyire elégedett vagyok az életemmel. Igen, és itt mondta hogy "You're crazy!". Aztán nevettünk. Hmm... felettébb érdekes...
Az óra után a legtöbbünknek mondattana lett volna, itt egy kis akadályba ütköztünk mivel zárva volt a terem. Kisebb tömeg ácsorgott az ajtó előtt várva hogy legyen valami, hát csatlakoztunk mi is. Aztán eltelt negyed óra... fél óra... maga az előadás egyébként csak háromnegyed órás, ezt érdemes tudni. Akkor valaki megjegyezte hogy márpedig ő hangokat hall a teremből, mire jött a hatalmas ötlet: esetleg megpróbálhatnánk a hátsó ajtónál. Nekem személy szerint semmi kedvem nem volt az utolsó negyed órára bemenni de azért mentem az árral, ééés tényleg! Odabent nagyban ment az óra. Nem tudom ki volt az az ész aki bezérta a főajtót, vagy méginkább miért nem jutott eszébe a tanárnak hogy talán ki kéne nyitni, de mindegy is. Az órából nem sokat fogtam fel, csak azt hogy ezt már vettük egy tavalyi szemináriumon és az is szar volt, valamint hogy a pasasnak minden egyes példamondatában benne volt az hogy "girls". All the three girls, clever girls, girls with long hair... szóval az óra végére bennem ennyi maradt meg:



Ezt aznap este meg is osztottam a Facebook-népemmel mire Máté megkérdezte hogy ki a tanár, majd amikor megmondtam, részvétnyilvánításként elküldte a Twisted Sister-féle We're Not Gonna Take It klipjét. Legszívesebben ezt válaszoltam volna: <3333333... de visszafogtam magam és maradtam a mindig releváns "köszi"-nél.
Nekem aznap nem volt több órám és arra készültem hogy holnap egyáltalán semmi nem lesz... kedden ugyanis egyedül spanyolom van de az is csak jövő hétfőtől kezdődik... aztán borult a terv mert este Detti rámírt hogy ők melyik PedPszi kurzusokon vannak és ha gondolom vegyem fel. Gondoltam, felvettem, és nehéz szívvel bár de lemondtam a másnapi pihiről ugyanis az "A gyermek fejlődése és életkori jellemzői" névre keresztelt óra mit ad Isten, pont kedd reggel volt. A másik (Csalási szocializáció és fejlődéspszichológia) pedig hétfő délután, úgyhogy az első óráról sikeresen le is maradtam. Sóhaj. Viszonylag hamar túltettem magam a dolgon tudván hogy ezek nélkül nevetségesen kevés kreditem lett volna (még így sincs túl sok), na meg hogy előbb-utóbb úgyis el kéne döntenem hogy mire használom fel azt a 10 szabad kreditet, hát inkább előbb és inkább valami olyanra amire járnak ismerősök. Barátok. Azt hiszem most már hívhatom így őket :)

Kedd. A nap kérdése: megbánom-e még ma hogy felvettem a pszichológiát? Úgy néz ki hogy nem. Legalábbis a tanterv amit a tanárnő kiadott nagyon érdekesen hangzik. A beadandó esszé kicsit para (egy iskolás gyerekkel és egy hozzá közel álló felnőttel kell interjút készíteni, és azt kielemezni, mindezt 5-10 oldalban...), de azt egyelőre félretesszük és nem gondolunk rá úgy áprilisig. Reggel a már említett barátokkal (Detti, Kriszti, Luca) találkoztam az Uránia előtt hogy együtt keressük meg az épületet. Ez ugyanis PPK-s óra létéből kifolyólag nem a BTK épületében van. Jé. Viszonylag könnyű dolgunk volt, ha már megvan az utca nem nagyon lehet eltévedni. A suli egyébiránt egyáltalán nem hasonlít egy egyetemre, az előcsarnok egy kisebbfajta pályaudvari váróteremre emlékeztet, a maradék pedig tisztára mint egy gimiben. Ez a mosdók küllemében is megmutatkozik, úgyhogy mostantól még jobban fogom tudni értékelni a mieinket. Az óra természetesen most még csak bemutatkozással telt, olyan formában hogy a melletted ülővel kellett beszélgetni majd pedig őt bemutatni a többieknek, akik ha akarnak kérdezhetnek. Ez az én esetemben elég kínosra sikerült, tudjátok ez a "Szeretsz sportolni?" "Nem. És te?" "Én röplabzázok." "Az tök jó...". Bleh. Meg is mondtam a lánynak hogy egyébként tök normális vagyok meg minden de ez így most iszonyat gáz, így nem lehet ismerkedni. Azt pedig külön utáltam hogy pont amikor rám került volna a sor, akkor közölte a tanárnő hogy mindjárt lejár az időnk úgyhogy mostantól nincsenek kérdések, csak gyorsan mondjuk el amit akarunk. Hát köszi. Mindenki más mesélhetett egy csomó érdekeset magáról, rólam meg így max annyi maradt meg bennük hogy tanulok spanyolul, szeretek koncertre járni és szeretem a focit. Oké, a lényeg végülis ez, de azért ez mennyivel kevésbé menő mint az a csajszi akinek az apukája kamionos és ezért gyerekkorában beutazta egész Európát, és beszél 7 nyelven. Nem vagyok irigy, á dehogy. Mindenesetre a lényeg az hogy valószínűleg érdekesek lesznek ezek az órák, végülis kell a változatosság.
Óra után Dettivel és Lucával beültünk a Burger King-be... bár azért az sem volt ilyen egyszerű. Először a túloldalon lévő McDonald's volt a célpont, ami előtt leszólított minket három nő hogy van-e esetleg néhány percünk... rosszul kezdődik, az ilyeneket ha egyedül vagyok kapásból lerázom, de a többiek belementek, hát én is. Azért mégiscsak tudni szeretnénk hogy miről van szó... valami mobilcég reklámvideóját kéne megnézni és véleményt mondani, a végén pedig kapunk 500 Ft-ot. Aha, biztos. Elkezdtek kérdezgetni hogy mennyit nézünk tv-t meg ilyesmi, erre végülis miért ne válaszoljunk... aztán bekísértek az Astoria hotelba és közölték hogy akkor ide most lemegyünk... valami lépcső volt a sarokban ami lefelé vitt, na itt lett elég. Köszöntük szépen és húztunk el amilyen gyorsan csak lehet. Aztán végül a Burger King-ben kötöttünk ki és hamar elfeledkeztünk a dologról, én nagyon jól éreztem magam és örültem hogy végre egy kicsit én is tudok beszélni, nem érzem hülyén magam mint általában. A hét idáig tehát sikerélmény, izgatottan vártam a szerdát és az első Dobson-os órámat a félévben.

Szerda. A nap kérdése: vajon érdemes lesz-e bejárni a két kora reggeli órára vagy jövő héttől már csak fél 4-kor kezdődik nekem a nap? A válasz kicsit sem meglepő módon az utóbbi, ezt igazából tudtam előre is de más kérdést ide nem tudtam kitalálni, ugyanis biztos voltam benne hogy az a nap amikor van Academic Skills az csak jól sülhet el. Ez be is jött... de meglepő módon nem az AS miatt. Reggel Hangtannal kezdtünk, ezt az a pasas tartotta aki még januárban az infovizsga kapcsán viccből lehülyézett ETR-en, róla tudtam hogy jófej és végülis fel is dobta az órát már amennyire ezt a témát fel lehet. Még így is unalmas az a baj, szóval nem fogok bejárni rá. Közvetlenül utána kezdődött a Tipográfia ugyanazzal a tanárral, ennek a neve érdekesen hangzik de amúgy nem az. Csak azért nem untam halálra magam mert elvoltam a többiekkel... jót játszottunk magyarán XD Olyat hogy valaki rajzol valamit, aztán a többiek mindig hozzátesznek amit akarnak, és a végére remélhetőleg valami vicces baromság jön ki. Jelentem, sikerült :D



Hát nem művészi? :D Tipo után volt négy óra szabadidőm úgyhogy az tűnt a leglogikusabbnak hogy hazajövök. Most előrelátó módon leírtam magamnak hogy a bátyám melyik nap mikor végez hogy elkerüljem, ezért nem kellett attól félnem hogy megint kiselőadást tart arról hogy mennyire rosszat teszek magammal azzal hogy hazajövök két óra között. Úgyhogy nyugodt szívvel aludhattam egy pár órát, bár ez igazából nem volt szándékos. Majdnem el is késtem emiatt, szerencsém volt hogy elértem az utolsó olyan hévet ami még időre bevitt. Aztán az az óra egy kicsit csalódás volt :( Nem Dobson miatt... ő szerencsére maradt a régi. Az a baj hogy most nem abban a teremben vagyunk ahol régen, ahol körben ültünk és tök családias hangulat volt. Most egy szimpla tanteremben vagyunk, ülünk az egymás mögötti sorokban és ez így már nem olyan poén. Plusz a csoport is szinte teljesen más, kaptunk néhány túlbuzgó okosembert akik mindig mindenre tudják a választ, annyira jó. Ezt kicsit sajnálom, de hát ez a hátránya az itteni rendszernek.

Csütörtök. A nap kérdése: most is beválasztottam egy olyan irodalomtanárt akit nem fogok bírni, vagy a mostani majd újra megszeretteti velem a tantárgyat? Jelentem: az utóbbi ;) De ne szaladjunk annyira előre. Középkori és reneszánsz irodalmat vettem fel idénre, ebből az előadás reggel van a gyakorlat pedig délután, de mindkettő csütörtökön. Az előadásnak lemaradtam az első tíz percéről de nem hiszem hogy sokat vesztettem. Irodalomról nem is nagyon volt szó egész órán, inkább csak a középkori emberek világfelfogásáról, ami egyébként tök érdekes csak a nő egy egészen picit (nagyon) monotonon adta elő. Mivel nekem már nem jutott ülőhely, az álldogálásba pedig egy idő után belefáradtam, kimentem az előtérbe és ott ültem végig a maradékot, amit hallottam hallottam, amit nem nem. Utána pedig megcéloztam régi jól bevált "relaxációs" (alvós) helyemet, a két rejtett fotelt a másodikon. Igazából csak én neveztem el így őket, semmi rejtett nincs bennük, azért ez lett a nevük mert nem valamelyik emelet előcsarnokában vannak hanem hátul a folyosón ahol kevesebb a forgalom. Itt szoktam olvasgatni/zenét hallgatni/aludni ha épp nincs órám, nem vagyok éhes és nincs időm hazamenni. Nagy örömömre összefutottam az egyik svédes lánnyal akit nagyon bírok. Ő is megbukott és meg is beszéltük hogy jövőre együtt kezdjük újra, ennek nagyon örültem, így máris szívesebben vágok bele. Aztán neki órára kellett mennie úgyhogy egyedül maradtam és a Barcelona útikönyvből írogattam ki dolgokat amiket meg kell majd néznünk. Tényleg, erről még majd írnom kell. Jó híreim vannak ;)
Viszonylag hamar eltelt az idő és délben mehettem is irodalomra. A terem előtt várakozva szerencsére találtam néhány ismerős arcot, pl. egy lányt a tavalyi nyelvtanról, akivel mint kiderült most már a nyelvgyakunk is közös. Eddig nem nagyon beszélgettem vele mert az a nyelvtan óra nem arról volt híres hogy ott ismeretségek köttetnek, de remélem ez most majd megváltozik. Kiderült hogy egyikünk sem tud a tanárról semmit és mindketten azért nála vettük fel az órát mert a neve alapján biztos fiatal. Ezen most lehet nevetni de valahol logikus hogy aki Balázs az csak fiatal lehet, ez a név nem olyan régen lett csak ennyire népszerű. Szóval izgatottan vártuk hogy bejött-e a tipp vagy csúfosan megszívjuk... de azért amikor belépett a terembe egy ránézésre olyan 20-nak kinéző srác akiről ennek ellenére lerítt hogy ő a tanár, akkor eléggé leesett az állam. Össze is néztünk hogy ez most komoly? Mint kiderült első éves PhD-s a srác, az azt jelenti hogy kb. olyan 24-25 éves lehet, és bocsánat de képtelen leszek mint tanár utalni rá, mostantól ő lesz "a srác". Természetesen itt is bemutatkozással kezdődött az óra, az egyszerűség kedvéért most mindenki magáról mondhatta el amit fontosnak tartott. Direkt kiemelte hogy ne legyünk túl hivatalosak, tényleg olyasmiket mondjunk amit fontos tudni rólunk. Ennek ellenére az előttem levők egyike sem merészkedett tovább annál hogy itt lakom, ez és ez a minorom, stb. Én meg gondoltam nem érdekel, már elhatároztam mit fogok mondani, el is mondtam. Természetesen benne volt a foci is, a srác pedig megkérdezte hogy milyen foci, international vagy... mondtam hogy mindenféle, ami éppen van... tehát BL meg ilyenek? Igen, persze. And which team do you support? Mondom Barcelona, Liverpool, ez nagyon nem tetszett neki :D De gyorsan hozzátette hogy "Don't worry, it won't affect your grade!" Ezen annyira felbátorodtam hogy mielőtt a következő emberre ugrottunk volna gyorsan visszakérdeztem hogy na és ő kinek szurkol... Bayern München. Nem is értem, tényleg azt hittem azt mondja Real Madrid, Manchester United, akkor megérteném hogy miért úgy reagált, ahogy... de mindegy, nem ez a lényeg. Miután mindenki elmondta amit fontosnak gondolt magáról (sokat mondjuk szerintem senki nem jegyzett meg így elsőre), áttértünk arra hogy miről lesz szó ezen az órán... és akkor kedztem úgy érezni hogy most végre újra megszeretem majd az irodalmat. Lesznek ugyanis prezentációk, ahol az alapdolgok előadásán kívül az lesz a lényeg hogy te személy szerint hogyan értelmezed az adott művet. Ez milyen jó már??? Erre várok már évek óta! Szóval a végén hatalmas vigyorral, feldobva hagytam el a termet, és éreztem hogy a csütörtököket szeretni fogom. Annál is inkább mert utána pedig Nyelvgyak jött. Ami csak szimplán jó, úgy önmagában, bár ez alkalommal nem szolgált semmi különösebben érdekessel.

A helyzet pedig az hogy nekem itt véget is ért a hét, pénteken nincs órám. Sokkoló, tudom :D Felvehettem volna még néhány dolgot, mondjuk skandináv kulturát, de úgy döntöttem ha már így alakult inkább maradjon szabad a péntek, nem rontom el semmivel. Imádok egyetemista lenni :D